A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Dévai György: A magyarországi szitakötő (Odonata) fauna taxonómiai és nómenklatúrai revíziója

hiszen itt sem vette tekintetbe sem Kirby 1890-es (Synon. Cat. etc., p. 96.) alcsaládnevét (Agrioninae), sem pedig R. A. Muttkowski 1910-ből származó (Cat. Ódon. North Am., p. 26.) családnevét (Agrionidae), s így az általa adott kategórianevek (Agriinae Tillyard, 1939, in: Tillyard, R. J.—

Fräser, F. С. 1939, p. 212.; Agriidae Tillyard, 1926, in: Ins. Austr. etc. p. 80.; vö. Fräser, F. С. 1957, p. 79—81.; Montgomery, В. E. 1967, p. 328—334.) helyett az előbbieket kell valid nevekként elfogadnunk, így azonban értelemszerűen módosítanunk kell a családcsoport Tillyard által 1926-ban adott nevét is (Agrioidea, p. 78.). Tillyard rendszerének megfelelően és a ZNNK előírásainak tekintetbevételével az Agrionoidea családcsoport (superfamilia) név bevezetésére teszünk javaslatot. II. 12. A Brachytron genusnévből — a szóképzés nyelvtani szabályai szerint — csak Brachytroninae alcsalád (subfamilia) név képezhető. A Brachytrinae Tillyard, 1940 alcsalád név tehát nem tekinthető validnak, s ezért helyette a Brachytroninae alcsalád név bevezetését javasoljuk. II. 13. A „Brachytron Evans, 1845 versus Brachytron Sélys-Longchamps, 1850" problémánál az angol szerzők (Longfield, C. 1954; Corbet, Ph. S.—Longfield, С—

Moore, N. W. 1960, p. 28.) véleményét kell elfogadnunk. Ők ugyanis a legilletékesebbek a kérdés eldöntésére, mivel W. F. Evans kérdéses művét (British Libellulinae, 1845, p. 22.) személyesen is ismerik. Egyöntetű álláspontjuk szerint a könyv magán kiadvány, s így a benne foglalt nevezéktani vonatkozások a ZNNK szerint nem tekinthetők validnak, a genus érvényes leírójaként tehát Sélys-Longchamps-t kell elfogadnunk (Sélys-Longchamps, E.—Hagen, H. A.: Rev. Ódon. ou Lib. Eur., Mém. Soc. roy. d. sei., Liege VI., 1850, p. 113.). II. 14. A „Brachytron hafniense {Müller, 1764) versus B. pratense (Müller, 1764)" kérdés a típusfixálás alapján egyértelműen a Brachytron pratense (Müller, 1764) javára dönthető el. Egyébként mindkét név ugyanabban a munkában, O. F. Müller 1764-es közleményében (Faun. Ins. Fridr. etc.) került közlésre, a Libellula Hafniensis név (p. 61.) azonban a nőstényre, a L. pratensis (p. 62.) pedig a hímre vonatkozik. Az oldalszám szerinti — egyébként hivatalosan nem is mérvadó — elsőbbség ellenére Sélys-Longchamps 1850-ben (1. mint előbb!) a hímet választotta típusként, amihez, mint első revizornak, a ZNNK szellemében is joga volt (vö. Longfield, C. 1954, p. 146.). II. 15. Az „Aeshna versus Aeschna" kérdés már több mint egy évszázada vajúdó problémája az Odonata-nomenklatúrának. Fabricius 1775-ben megjelent munkájában (Syst. Ent. Ins. etc., p. 424.) és minden későbbi művében „c" nélkül írta a nevet és a szót soha nem etimologizálta. így a lapsus calami kizárt, vagy legalábbis nem bizonyítható, az „Illiger-Magazin" (1802) javítása óta használt írásmód (Aeschna) tehát érvénytelen „nomen emendatum", azaz a valid genusnév tehát az Aeshna Fabricius, 1775 (vö. Longfield, С 1954, p. 146.; Fräser, F. С. 1957, p. 100.). A mai rendszerek (pl. Chopard.L. 1949; Fräser, F. С. 1957; Buchholz, К. F. 1967) többsége már ezt az írásmódot követi. Megjegyezzük viszont, hogy a „c"-vel írt Aeschna alakból továbbképzett nevek, mint pl. az Anaciaeschna Sélys-Longchamps, 1878 javítása szintén érvénytelen. Ezek a nevek továbbra is a „c" közbeszúrásával írandók, úgy, mint az első közlés alkalmával! II. 16. Az „Aeshna mixta Latreille, 1805 versus Ae. coluberculus Harris, 1782" problémáról a következőket mondhatjuk. A faj M. Harris munkájának (Exp. Engl. Ins., 1782, p. 91., 27. tábla, 1. ábra) leírása és ábrázolása alapján éppúgy lehet Ae. juncea (Linné, 1758), mint Ae. mixta, sőt méreteit és fenológiáját tekintve inkább az előző. Ezért Sélys—Longchamps (—Hagen, H. A.: Rev. Ódon. Lib. Eur., 1850, p. 122.) fejtegetései óta Harris neve nomen dubiumnak tekintendő, a valid név pedig Aeshna mixta Latreille, 1805. II. 17. Az Anactinae alcsalád nevet Tillyard alkotta 1940-ben (vö. Tillyard, R. J.—

Fräser, F. С 1940, p. 378—379.). Később is következetesen ezt az elnevezést használta, s ezt Fräser (1957, p. 98—99.) is megerősítette. Mivel pedig a név képzése nyelvtanilag helyes, bárminemű módosítása szabályellenes (pl. Benedek P. 1965b, p. 411.). II. 18. Az „Ophiogomphus serpentinus (Charpentier, 1825) versus Ophiogomphus cecilia (Fourcroy, 1785)" kérdés eldöntése — az első fajleírás bizonytalansága miatt — igen nehéz. A. F. Fourcroy 1785-ben (Ent. par. etc., p. 348.) a Libellula cecilia nevet adta azE. L. Geoffroy által (Hist, abr. Ins. etc., 2., 1762, p. 229.) „la Cécile"-ként említett fajnak, s ha ez ugyanaz, mint az Aeshna serpentina Charpentier, 1825 (Hor. Ent. p. 25., Taf. 1., Fig. 12.), akkor a L. ceciliá-nak elsőbbsége van (vö. Longfield, C. 1954, p. 146.). Eziránt azonban Longfield-nek kétségei támadtak, szerinte ugyanis a leírás a Gomphus pulchellus Sélys—Longchamps, 1840, vagy — bár ez kevésbé valószínű — a G. simillimus Sélys—Longchamps, 1840 fajoké is lehet, annál is inkább, mert a kérdéses (Ophiogomphus) faj szerinte nem fordul elő a Párizsi-medencében, ahonnan az Ó. cecilia való. Ez utóbbi, döntőnek tekinthető érve azonban helytelen (vö. Aguesse, P. 1968; Buchholz, К. F. 1967), s ezért az Ophiogomphus cecilia (Fourcroy, 1785) név érvényessége mellett döntöttünk. II. 19. Néhány szerző (pl. Belyshev, B. F. 1968; Buchholz, К. F. 1967) művében — elképzelhetően nyomdai szedéshiba miatt — „Cordulegastridae" családnév található. Ez a „javított" írásmód mindenképpen helytelen, s a Cordulegaster Leach, 1815 genusnév alapján — bár nyelvtanilag kevésbé helyesen, de elsőként — képzett család- (Cordulegasteridae Banks, 1892) és alcsaládnév (Cordulegasterinae Tillyard, 1917) eredeti írásmódja az érvényes. II. 20. A „Cordulegaster boltonii (Donovan, 1807) versus Cordulegaster annulatus (Latreille, 86