A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Dévai György: A magyarországi szitakötő (Odonata) fauna taxonómiai és nómenklatúrai revíziója

II. 1. Nevezéktanunk К. F. Buchholz (1967) nómenklatúráján alapszik, azon csak néhány, a későbbiekben részletesen indokolt esetben változtattunk: rendszerünkben Platycnemidae helyett Platycnemididae; Brachytron hafniense helyett B. pratense; Ophiogomphus serpentinus helyett O. cecilia; Cordulegastridae helyett Cordulegasteridae; Sympetrum fonscolombei helyett S. fonscolombii neveket használjuk. II. 2. A Zygoptera alrend nevezéktanának kulcskérdése a „Calopteryx versus Agrion" probléma, amely közel száz év óta heves vitákra adott és ad még olykor ma is alkalmat. A kérdés rövid története a következő. 1758-ban C. Linné (Syst. Nat. Pars I., edit. X.) leírta a Libellula virgo (p. 545.) és a Libellula puella (p. 546.) fajokat, mint a Libellula nem 17. és 19. ide sorolt fajait. 1775-ben /. Ch. F. Fabricius a két fajt az Agrion nembe sorolta (Syst. Ent. Ins., p. 425.). Az ő cotípusai — virgo és puella — közül a nómenklatúra szabályai szellemében az előbbit, tehát a virgót kellett volna genoholotípussá, ill. lectoholotípussá tenni. Ezt P. A. Latreille 1802-ben (Hist. Nat. Crust. Ins., p. 287.) és 1810-ben (Consid. Gen. etc., p. 434.) meg is tette. Munkája azonban elkerülte kortársai figyelmét, akik W. C. Leach 1815-ben kelt, tehát későbbi típusfixálását (Brewster's Edin. Encycl. IX/1., p. 137.) fogadták el. Leach —Latreille munkáját szintén nem ismerve — az Agrion virgo Linné, 1758 faj számára elkülönítette a Calepteryx nemet. Ezt a nevet később — a nevezéktan szabályaival teljes ellentétben — többen „korrigálták", s a köztudatba a H. Burmeister által 1839ben javított Calopteryx név ment át (Handb. Ent. II/2., p. 825.). W. F. Kirby a múlt század második felében folytatott bibliográfiai tanulmányai során „megtalálta" Latreille munkáját, és 1890-ben megjelent katalógusában a Calopteryx Leach, 1815 (emend. Burmeister, 1839) nevet — Latreille típusrögzítése alapján — szinonimizálta (=Agrion Fabricius, 1775), a Libellula puella Linné, 1758 fajnak pedig, mint genoholotípusnak a Coenagrion puella (Linné, 1758) nevet adta (Synon. Cat. etc., 1890, p. 96.). Ettől az időtől kezdve egy sajnálatos „megosztottság" jött létre az odonatológusok táborában. Pedig ha Kirby logikus, a prioritás törvényének és a nómenklatúra szabályainak teljes mértékben megfelelő — egyesek, pl. E. Sélys-Longchamps, E. Schmidt (vö. Schmidt, E. 1948, p. 198.) szerint azonban „ultraradikális" — eljárását higgadtan elfogadják, sok kellemetlenségtől kímélték volna meg a későbbi rendszerezőket (Longfield, C. 1954, p. 145.). A „dualitás" ugyanis nemcsak a nómenklatúrában, hanem a klasszifikálásban is komoly zavarokat és gondokat okozott, hiszen a magasabb rendszertani egységek (alcsaládok, családok, családcsoportok) neveit is ezeknek a genusoknak a nevéből képezték. Tartózkodásuk és ellenállásuk annál érthetetlenebb volt, mert a Calopteryx Leach, 1815 (emend. Burmeister, 1839) genusnév használata semmiképpen sem jogosult (még akkor sem, ha képzése nyelvtanilag helyesebb, mint az eredetié!), hiszen, mint a Calepteryx Leach, 1815 izotipikus, vagyis abszolút szinonimái, minden más javítással együtt (pl. Calopterix Bentivoglio, 1898) elvetendők! A kérdéshez sok szerző hozzászólt (pl. Calvert, Ph. P. 1949; Cowley, J. 1949; Longfield, С 1949, 1954; Montgomery, B. E. 1954, 1962, 1967; Schmidt, E. 1948, 1949), s a vitában is mindkét tábor részéről igen sok érv elhangzott. Megkísérelték a megjelenési évszámokat vitatni, a kéziratok elkészültének rendkívül bizonytalan dátumait érvényesíttetni; a leírások és típusfixálások pontosságát és megbízhatóságát kétségbevonni; a javított neveket etimológiai magyarázatok alapján elfogadtatni; az érvényesnek látszó neveket téves leírásoknak (lapsus calami, 1. memoriae, 1. typographiae) minősíteni, vagy a hosszú ideig nem használt, „elfelejtett" nevek (nomen oblitum) kategóriájába sorolva töröltetni; végül — egyéb érvek hiányában — hagyományokra, józan belátásra, szaktekintélyek állásfoglalásaira hivatkozni. Úgy tűnik azonban, hogy mostanára valamennyi lényeges kérdés tisztázódott, s végeredményben az a kronológiai sorrend bizonyult valósnak, amelyet a sok vélemény egyeztetése alapján mi is közreadunk. A vitában elhangzott sokféle érvvel kapcsolatban pedig — néhány igen „határozott" és keményen megfogalmazott ellenvélemény (pl. Schmidt, E. 1965, p. 31.) dacára is — csak egy álláspont látszik helyesnek: a prioritás törvényének következetes érvényesítése, még akkor is, ha ez olykor túlságosan „merevnek" tűnik, márcsak azért is, hogy az ehhez hasonló, „gordiusi csomóvá" bonyolódó ügyeket a jövőben elkerüljük. További állásfoglalásaink is ennek a gondolatnak és egyéb standard nómenklatúrái szabályoknak (vö. pl. Richter, R. 1948; Schenk, E. T.—McMasters, J. H. 1956; Simpson, G. G. 1961) a jegyében és szellemében születtek. A fent elmondottak értelmében a Libellula puella Linné, 1758 a Coenagrion Kirby, 1890 genoholotípusa, az e fajt tartalmazó magasabb rendszertani kategóriák neve is ebből képzendő tehát. Bár R. J. Tillyard 1926-ban (Ins. Austr. etc., p. 76.) így járt el, nómenklatúrája mégsem vehető figyelembe (ez a rendszerét nem érinti!), hiszen Kirby 1890-ben megalkotta a Coenagrioninae alcsaládot, majd F. Karsch 1894-ben a Coenagrionidae családot (vö. Montgomery, В. E. 1954, p. 481.), Tillyard nevei (Coenagriinae Tillyard, 1926 és Coenagriidae Tillyard, 1926, in: Tillyard, R. J.— Fräser, F. С. 1938, p. 165—166.; Fräser, F. С. 1957, p. 47., 49.) tehát szinonimák. A rendszertani kategóriák neveinek képzési szabályai szerint mindezek alapján a családcsoport eddigi elnevezései közül azok, amelyek Tillyard nómenklatúráján alapszanak (Coenagrioidea Tillyard, 1926; Coenagriodea Tillyard (emend.), in: Tillyard, R. J.—

Fräser, F. С. 1938, p. 150., 152.; Coenagrioidea Tillyard, in: Fräser, F. С. 1957, p. 39.; Coenagrionidea, in: Kiauta, B. 1967, p. 31.), nem fogadhatóak el, 84