A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Dévai György: A magyarországi szitakötő (Odonata) fauna taxonómiai és nómenklatúrai revíziója

kat az odonatológiai tárgyú közleményeket, amelyek más szempontok, elsősorban faunisztikai célkitűzések mellett a rendszertani kategorizálás igényével is készültek. Sajnos sem ezeknek a munkáknak a szerzői, sem pedig a szitakötő-gyűjtések eredményeit — a jobb áttekinthetőség érdekében — rendszertani kategorizálás szerint közlő kutatók (pl. Aradi M.—Bodócs I. 1954; Benedek P. 1961, 1962, 1966b; Csoda I. 1908; Dévai Gy—Varga Z. 1963; Muhyné Horváth I.—Pál fi Gy. 1957, 1958; Steinmann H. 1959a, 1959b, 1960, 1961, 1962; Tóth S. 1962; Újhelyi S. 1953, 1955, 1959; Varga Z. 1958) nem végeztek taxonómiai tekintetben saját vizsgálatokat, s így közleményeikben általában a fent idézett művek valamelyikének rendszertani beosztását követték. Az egységesebb szemléletű rendszer hiányában nem meglepő, hogy szinte minden hazai közleményben más-más rendszertani beosztást találunk. Benedek Pál (1965a) volt az első hazai szerző, aki ezekre az inkongruenciákra felhívta a figyelmet és nemcsak szükségesnek tartotta egy egységes rendszer bevezetését, hanem arra javaslatot is tett. Munkája nem „az Odonáták reklasszifikálása, hanem a külföldi vizsgálatok eredményeinek hazai viszonyokra való átültetése" (p. 407.), elsősorban R. J. Tillyard (vö. Tillyard, R. J—

Fräser, F. С. 1938, 1939, 1940) és F. С. Fräser (1957) felfogása alapján. A Zygoptera alrend taxonjainak sorrendjét Benedek P. egy évvel később (1966a) módosította. A későbbi közlemények többségében (pl. Benedek P. 1966b; Benedek P.—Dévai Gy.—Dévai I. 1969; Benedek P.—Dévai Gy.—Kovács Gy. 1973; Dévai Gy. 1971) az általa kialakított rendszer vált általánossá. Az újabb kutatások eredményeiből adódó meggondolások alapján azonban ez a rendszer bizonyos módosításokra szorul. Szükségessé vált pl. a Chalcolestes nem elkülönítése; a Gomphidae, ill. az Aeshnidae — Anactidae családok sorrendjének megváltoztatása; a Cordulegasteroidea családcsoport eltörlése és a Cordulegasteridae család átsorolása a Libelluloidea családcsoportba. 1.2. Az általunk javasolt és követett rendszer F. C. Fräser (1957) osztályozásán alapszik. Az R. J. Tillyard (vö. Tillyard, R. J—

Fräser, F. С. 1938, 1939, 1940) kutatásait folytató és továbbfejlesztő Fräser kitűnő, a legtöbb kérdésben még ma is helytálló genealógiai vázlata a szitakötők származási és rokonsági viszonyairól négy alapvető strukturális bélyeg elemzésén alapszik: két szárnyerezeti sajátságén (az elsődleges antenodális erek meglétén vagy hiányán, illetve az Riii és az Riv ereknek a nodus proximális helyzetéhez viszonyított receszsziója szerint); a szemek egymáshoz viszonyított helyzetén; a tojócső szerkezetén. Fräser genealógiai vázlatát a korszerű morfoökológiai, embriológiai, fiziológiai és citológiai vizsgálatok legfrissebb eredményei sok új vonással gazdagították [vö. részletesen B. Kiauta (1967, 1968) tanulmányaival]. Ezek alapján a szitakötők származási és rokonsági viszonyai az 1. ábrán látható vázlat szerint értelmezhetők. Fräser 1957-ben közölt rendszerét — részben bizonyos filogenetikai meggondolások, részben a legújabb mikroszisztematikai vizsgálatok alapján — a következők tekintetében látszott helyesnek módosítani. a) A peterakás módjának evolúciója alapján — több szerző, pl. F. Cirdei és JF. Bulimar (1965), K. F. Buchholz (1967) véleményével egyetértésben — az Aeshnoidea családcsoporton (superfamília) belül a Fräser által javasolt Gomphidae — Aeshnidae sorrend helyett az Aeshnidae — Gomphidae sorrendet tartjuk helyesnek követni. b) Nem éreztük szükségesnek és kellően indokoltnak (nemcsak a hazai, hanem a világfauna szempontjából sem!) az Aeshnidae családon belül a „division" megjelölésű kategóriák [Brachytrini és Aeshnini] — más szerzők által sem követett — elkülönítését, s így azokat rendszerünkből kihagytuk. c) A kromoszóma-vizsgálatok eredményei alapján feleslegesnek tűnt a Cordulegasteroidea családcsoport elkülönítése, annál is inkább, mert a Libelluloideákkal való kapcsolatuk hangsúlyozására már Fräser is egy „tribus"-ba (Libellulini, — fogta össze őket. Helyesebbnek látszott tehát a Cordulegasteroidea családcsoport mellőzése és a Cordulegasteridae családnak a Libelluloidea családcsoportba történő beillesztése. A rendszerezés elvi kérdései kapcsán feltétlenül szólnunk kell az „Aeshna isosceles versus Anaciaeschna isosceles" problémáról. Eldöntése С. Longfield (1954, p. 147.) véleménye szerint egyéni felfogás dolga. A fajt Libellula quadrifasciata var. ß isosceles néven О. F. Müller írta le 1767-ben (Dr. Ottón. Frid. Milleri enum. ac descr. Lib., etc., Nova Acta phys.-med. Acad. Caes. etc. III., p. 125.). Mivel a későbbi elemzések kapcsán kiderült, hogy 82