A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Dévai György: A magyarországi szitakötő (Odonata) fauna taxonómiai és nómenklatúrai revíziója

Dévai György A magyarországi szitakötő (Odonata) fauna taxonómiai és nómenklatúrái revíziója I. Taxonómiai revízió A szitakötők chorológiai-ökológiai vizsgálatával közel 15 éve foglalkozom. Már munkám kezdetén feltűnt, hogy egy olyan, viszonylag kis fajszámú csoportnál, mint a szitakötők [Európában pl. St. D. Quentin (1960, p. 301.) szerint mindössze 112 faj él!], milyen sok nyitott és eldöntetlen taxonómiai és nómenklatúrái kérdés alakult ki, s ezek közül egyesek milyen heves vitákra adtak alkalmat. Mint a nevezéktani kérdésekkel korábban alig foglalkozó odonatológus, úgy ítéltem meg, hogy a sok problémáért főleg a nem kellően indokolt vagy egyenesen indoklás nélküli és jórészt szubjektív indítású „javítások", „helyesbítések" és „névváltoztatások" felelősek, s ezért kritikai elemzésüket elhanyagoltam. A különböző „változatok" azonban az utóbbi időben annyira elszaporodtak, hogy a csoporttal dolgozni kényszerülő vagy foglalkozni kívánó, de a taxonómia és a nómenklatúra útvesztőiben a szűkebb értelemben vett specialistáknál kevésbé járatos szakemberek már nagyon nehezen igazodtak el közöttük. A Hortobágy szitakötő faunájának feldolgozása és a Déri Múzeum 1977-es Évkönyvében való közlésre történő előkészítése során én is válaszút elé kerültem: vagy elfogadom valamelyik korábbi, de ma már a nemzetközi szakirodalomban egyáltalán nem használt hazai rendszert és nevezéktant, vagy vállalkozom a hazai szitakötő fauna taxonómiai és nómenklatúrái revíziójára. Hosszú előkészítő munka után, amelynek során a probléma „Prokrusztész-ágy" jellege egyre inkább kidomborodott, az utóbbi megoldást választottam. Az elmondottak alapján azonban érthető, hogy nem a további „önkényes" változatok számát kívántam gyarapítani, hanem a vitás kérdések mielőbbi eredményes tisztázásához szerettem volna hozzájárulni. Ennek megfelelően minden állásfoglalásomhoz igyekeztem — az általam elérhető forrásmunkák adatai és saját véleményem alapján — részletes magyarázatot és a lehetőségekhez mérten egyértelmű indoklást fűzni. Természetesen azt nem állíthatom, hogy a dolgozatban vázolt rendszer és nómenklatúra hibátlan és minden tévedéstől mentes, biztos csak ilyen irányú igyekeztemben és objektivitásra való törekvésemben lehetek. Sokrétű és rendkívül értékes segítséget kaptam ehhez a munkához dr. Kretzoi Miklós egyetemi tanártól, dr. Szabó Jenő és dr. Varga Zoltán egyetemi docensektől, akiknek önzetlen támogatásukért, kritikai megjegyzéseikért és hasznos tanácsaikért ezúton is hálás köszönetet mondok. Végül külön köszönet illeti a debreceni Déri Múzeumot, amely a dolgozat közlését lehetővé tette. 1.1. A szitakötők taxonómiájára, belső tagolódására nézve a vélemények eltérőek; még a különböző modern kézikönyvek és monográfiák csaknem mindegyikében is más-más felosztást találunk (vö. pl. Aguesse, P. 1968; Belyshev, B. F. 1968; Buchholz, К. F. 1967; Cirdei, F.—Bulimar, F. 1965; Chopard.L. 1949; Conci, С—

Nielsen, С. 1956; Corbet, Ph. S. 1962; Corbet, Ph. S.—Longfield, C—Moore, N. W. 1960; Fräser, F. С. 1957; Gloyd, L. К—

Wright, M. 1966; May, E. 1933; Popova, A. N. 1953; Quentin, St. D.—Beier, M. 1968; Robert, P. A. 1959; Schiemenz, H. 1953; Smith, R. F.—Pritchard, A. E. 1963; Spuris, Z. D. 1964; Tillyard, R. J.—

Fräser, F. С. 1938, 1939, 1940). Hazai vonatkozásban az első jelentős szitakötő-faunamű (Kohaut, R. 1896), a „Magyar Birodalom Állatvilága" (Fauna Regni Hungáriáé, 1899 — vö. Mocsáry S. 1918) és az ahhoz kapcsolódó „Enumeratio" (Pongrácz S. 1914), illetve a „Magyarország Állatvilága" (Fauna Hungáriáé) sorozat megfelelő füzetei (Újhelyi S. 1957; Steinmann, H. 1964) képviselik azo81