A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Ötvös János: Növényföldrajzi tanulmányok a Kárpáti havasok növényvilágából

Északi-Kárpátokban nincs. — Radnai hav.: Pietrosz — Fogarasi hav.: Negoj, Árpás — Retyezát: Bukura katlan. Keleti-, Déli-Kárpátok, Balkán (Dácikus). A modern követelményeknek megfelelően a begyűjtött növényeket társulásokban is be kellene mutatnom, ugyanis a havasi növényeknél is megfigyelhető, hogy bizonyos növények szeretnek egymás közelében, egymás társaságában élni. A társulás kialakulása itt is több tényező (hő, csapadék, talaj) optimális összetalálkozásától függ. A kárpáti havasok növénytársulásait északi, keleti és déli viszonylatban többen is (Ghisa, Csűrös, Szafer, Vierhapper, Hadac, Domin, Borza, Beldie, Nyárády stb.) feldolgozták. Nekem nem volt időm cönológiai felvételezésekre, ezzel a kérdéssel tehát nem foglalkoztam, azonban mégis rögzítettem ezen a téren is egy pár megfigyelést. Mint alföldi embernek megragadta figyelmemet a kisebb-nagyobb mélyedésekben az ún. hótálakban megmaradó jeges hó és környezete. A nap melegétől olvadásnak induló hó átnedvesíti környezetét s ezeken a helyeken érdekes növénytársulások alakulnak ki. A hótálak körüli flóra tanulmányozása során megfigyeltem, hogy a talaj neme (kristályos kőzet és mészkő) szerint változnak a társulások tagjai — mészköves talajon Ranunculus crenatus (társulást alkotó), R. alpestris, Saxifraga carpatica, Hutchinsia brevicaulis, Armeria biflora, Androsace chamaejasme, Salix reticulata, S. retusa stb., kristályos kőzetű hótálak szélén pedig Ranunculus glaciális, R. pygmaeus, Sedum alpestre, Saxifraga androsacea, Gnaphalium supinum, Armeria alpina, Soldanella hungarica, S. pusilla, Luzula spadicea, Salix herbacea (társulást alkotó), Carex curvula stb. fajok találhatók. A másik természeti jelenség, ami felkeltette érdeklődésemet, a sziklatörmelék növényzete volt. Légköri és fizikai tényezők hatására a szikla elbomlik, törmelékké válik. Ez a folyamat a legfelső havasi regióban kezdődik — a sziklacsúcsok aljától a törmelék patak módjára húzódik alá. Az egyre finomabb mállásban (kődarab, rög, málladék) már kémiai folyamatok is közrejátszanak. Az így keletkezett részecskéket a víz és szél aláhordja s az alsóbb regióban létrejön egy fűvel benőtt talaj. A talaj flórája itt is függ a keletkezett talaj milyenségétől — ugyanis a kristályos kőzetű talaj (gránit, andezit, pala) flóra fajokban más és szegényebb, mint a meszes talajé. A durva sziklatörmelék első növénylakója: Poa alpina, Arabis alpina, Hutchinsia brevicaulis, Cardamine resedifolia, Saxifraga carpatica, Doronicum carpaticum stb. Az alsóbb regióban a finomabb kristályos kőzetű törmeléken Poa laxa, Epilobium alpinum, Ranunculus glaciális, Cerastium uniflorum, Saxifraga bryoides, Oxyria digyna, Geum reptans, Luzula spadicea, Draba fladnitzensis, Geum montanum, Doronicum styriacum — a mészkő törmeléken pedig Myosotis alpestris, Thymus alpestris, Artemisia petrosa, Saxifraga moschata, Cerastium latifolium, Primula minima, Campanula cochleariifolia stb. található. A sziklahavasi regióban (2300 méteren felül) csodálkozva szemléltem a sziklacsúcsok növényvilágát. Ahol a repedésekben, mélyedésekben egy kis talaj megtelepedett, ott megjelenik a növény is, rendszerint szárazságot és hideget tűrő fajok. A mészkő és a kristályos kőzet közti különbség itt is észrevehető — mészkősziklákon, csúcsokon Poa caesia, Saxifraga paniculata, Primula auricula, Erigeron alpinus, Kernera saxatilis stb., kristályos kőzetű sziklákon, csúcsokon Saxifraga bryoides, Eritrichium nanum, Poa alpina, Juncus trifidus. Ranunculus montanus, Sedum roseum stb. fajokat találni. Ahol az összefüggő havasi rét megbomlik s kezdődik a csupasz szikla, tehát a határon egy érdekes növénytársulás (Elynetum myosuroides) él. A társulás tagja: Elyna myosuroides, Carex atrata, Dián thus glaciális, Erigeron uniflorus, Saussurea alpina stb. Ez a társulás a megbomlott talajt védi a víz és szél lehordó ereje ellen. A mezőhavasi régió felső határán még egy másik érdekes társulás is található, az ún. párnás havasi növények társulása (Caricetum firmae). A szemlélődő előtt kisebb-nagyobb kupacok tűnnek fel tele többnyire apró növényekkel. Ha megtapogatjuk ezeket a kupacokat, azt találjuk, hogy puhák, mint egy párna. A párna elhalt és élő részekből (szár, levél) tevődik össze. A párnában élő növények élvezik a napfényt s védekeznek a szárazság ellen (eső alkalmával sok vizet tudnak felfogni és tartalékolni) és a havasi éjjelek fagyos hidege ellen 68