A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Ötvös János: Növényföldrajzi tanulmányok a Kárpáti havasok növényvilágából

(a laza gomolyban nem nagy a hőveszteség). Ilyen párnás növény pl. Carex firma, Saxifraga caesia, Crepis jacquini, Chamorchis alpina, Silene acaulis, Minuartia sedoides, M. verna, M. recurva, Androsace chamaejasme, Dryas octopetala, melyről azt mondhatjuk, hogy a sziklás talajt ő készíti elő a havasi növényvilág számára. III. Növényföldrajzi megjegyzések A Kárpátokban 354 havasi növényfajt és változatot találtam. A begyűjtött anyagot az egyes hegyvidékekre számszerűleg lebontva a következő adatokat kapjuk: a Liptói havasokban 173, a Magas Tátrában 187, a Bélai havasokban 178, az Alacsony Tátrában 103, a Radnai havasokon 235, a Kelemen havasokon 82, a Bucsecsen 216, a Királykőn 149, a Fogarasi havasokon 236, a Szebeni havasokon 71, a Sebes hegységben 60, a Pareng hegységben 185, a Retyezát hegységben 152, a Szarkó-Godján hegységben 202 fajt és változatot gyűjtöttem. A begyűjtött növények között 24 olyan faj található, mely az alpin régió határát sohasem lépi át, vagyis nem száll alá a szubalpin regióba, mint a legtöbb havasi növény. Ilyen „igazi havasi" növény pl. Ranunculus crenatus, R. pygmaeus, Saxifraga retusa, Epilobium alpinum, Ligusticum mutellinoides, Laserpitium krapfii, Gentiana frigida, Papaver alpinum, Petrocalis pyrenaica, Artemisia petrosa, Saussurea alpina, S. pygmaea, Elyna myosuroides, Lloydia serotina, Minuartia sedoides stb. Arktikus-alpin elem kérdése A jegyzék bizonysága szerint a kárpáti havasokon 99 arktikus, vagyis olyan növény található, mely az északi sarkkörtől északra eső területeken részben síkon (tundra), részben hegyeken (havasok) él. Ezekkel a növényekkel kapcsolatban felmerül a kérdés: hogyan kerültek a kárpáti havasokra? Ezen a ponton növényföldrajzi kérdéseken kívül flóratörténeti probléma is felvetődik és ennek ismeretében tudunk feleletet adni a kérdésre. A harmadkorban már egy és kétszikű virágos növények uralkodtak földünkön. Mésztufákból, agyagrétegekből előkerült lenyomatok bizonysága szerint a harmadkorban szubtrópusi növényzet (pl. Pálmák) uralkodott még a Baltikum közelében is. A harmadkor végén a klíma lassan hűlni kezdett, a negyedkorban pedig beköszöntött a jég. A lehűlés következtében földünk északi részét vastag (kb. 1 km vastagságú) jégpáncél borította, melynek legnagyobb kiterjedésekor a határvonal London—Berlin—Prága—Krakkó—

Kiev—Szaratov és az Ob folyó torkolata volt. A jég elől a növények délre húzódtak, azonban a harántirányú hegyek útjukban természeti akadályokat jelentettek; az akadályokat csak kevesen győzték le, a többség elpusztult. Mivel Közép- és Kelet-Ázsiában nem volt jég, sem harántirányú hegységek, az eredeti flóra jobban megmaradt, sőt a menekültek is új hazára leltek. A jég elől menekülő növények közül egyesek a Kárpát-medencébe is eljutottak, ennek éghajlata akkor a tundráéhoz volt hasonló. A jégkorban azonban voltak olyan időközök is (ún. interglaciális időszak), mikor a klíma felmelegedett (mégpedig erősen) s ennek következtében a jég visszahúzódott. A jégtől felszabadult területekre dél és délkelet felől megkez69