A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Pósa Ágnes: Kazinczy tübingai pályaművének autográf kézirata a Papszász-hagyatékban

megjelenik. A gyanú elterelése végett a pályatétel kitűzését egy magyar „Patrióta" hazafias érzelmű tetteként tüntetik fel. Hogy milyen hamar átlátott a közvélemény a szitán, azt az Allgemeine Literaturzeitung szept. 21-i számában megjelent észrevétel is bizonyítja.

12 A kiválasztott pályabírák 1808-ban még olyan utasítást kapnak a pálma odaítélésére vonatkozóan, hogy az elbírálásban csak a munkák értékét vegyék figyelembe, függetlenül attól, melyik nyelvet ajánlja a pályázó. Az ügy azonban Ausztria kedvezőtlen politikai helyzete miatt elodázódik, s csak 1813-ban veszi kézbe Metternich. Újból értesítik a pályabírókat, s bizalmasan közlik velük, hogy a díjat a császár tűzte ki, és ő jelölte ki a bírákat is. A díj odaítélése ezúttal már a német nyelv ajánlásához kötött. A beérkezett 21 pályamű közül mindössze öt ajánlotta a magyar nyelvet feltétlenül. A magyar írók közül csupán Kazinczy és Döbrentei pályáztak. A többiek távolmaradásának oka részben a bizalmatlanság, jellemzőbb azonban Kis Jánosnak és Kisfaludynak indoklása: jobban, szebbet, mint Kazinczy, ők nem tudnak írni, különösen nem a magyar nyelvről.

13 Kezdetben Kazinczy sem akart részt venni a pályázaton, nem akarta annak látszatát kelteni, mintha a díj csábítaná. 1808 tavaszán írt leveleiben lépten-nyomon mentegetőzik barátai előtt. Báró Prónay Lászlóra hivatkozik, kinek „nem szegheti kedvét". Fokozatosan hatalmába keríti a verseny izgalma, a győzelem reménye. Már biztos a sikerben. A pálmát mégsem neki, hanem Walter von Phillipsnek, a német nyelvért vagdalkozó cs. és kir. osztrák őrnagynak ajánlja az összefoglaló jelentés megírásával megbízott Kopitar Bertalan. A díj kiadásáról nem tudunk, ha megtörtént is, csak titokban lehetett. A tárgyalt pályamű a megérdemelt díjat tehát nem nyerte el, mégsem mondhatjuk, hogy hiábavaló munka lett volna. Teljességgel jogos volt a baráti kör lelkesültsége, a nyilvánosságra hozás szakadatlan sürgetése. A Pályaműről sokan tudtak, ismerni — közvetlenül a keletkezés idejében — azonban kevesen ismerték. Többek között 1808. szept. 20-i Cserey Farkashoz írt levelében említi meg Kazinczy, hogy művét Prónaynál annak egyik lánya és prof. Schwartner jelenlétében felolvasta, kik ezt tetszéssel fogadták. Olvasta művét továbbá Kultsár, Virág és „még vagy két más barátom" (Kis Jánosnak Kazinczy kivonatot is küldött munkájából — 1808. aug. 19. VI/39—53) Legjobban Rumy Károly lőcsei tanár ismerhette a művet, hiszen ő javította az író német fordítását. Az idő múlásával aztán Kazinczy egyre több barátja szerez tudomást a műről, 12 A Preisfrage gyanút keltő fogalmazása a „Hazai Tudósítások" június 4-i 36. számában így hangzott: „Mennyiben lehetséges, tanátsos és a Magyar Országban, s vele öszvekapcsolt apróbb tartományokban lakó különféle Nemzeteknek javakkal és szabadságaikkal megegyeztethető, a Magyar Nyelvet egyedül magát Hivatalbéli nyelvé tenni a köz Tisztségekben, az Igazság kiszolgáltatásában, és a Tanításban? El vagyon é a nyelv erre úgy készülve, a mint elkerülhetetlen szükséges? Micsoda hasznok, vagy micsoda károk származhatnának ebből polgári, kereskedő és tudomány béli tekéntetben?" Már Ausztriában is, az Allgemeine Literaturzeitung 1808. szept. 21-i számában is olvashatunk találó észrevételeket. A cikk írója fölöttébb gyanúsnak találja, hogy sem a pályadíj kitűzőjét, sem a pályabírákat nem nevezik meg, de még az ítélethirdetés időpontja sincs megjelölve. Igen találó a következő megjegyzés: „Die Preisfrage ist übrigens schon so gestellt, dass man sieht, welche Meinung er dann auch als die allein wahre gelten lassen wird." (Heinrich: 4—6.) Kazinczy sem fogadja teljes bizalommal a pályázatot. Máj. 10-én írja Döbrentei Gábornak: V/444 „Eggy német-magyar, s magyar-német Patrióta — ha lehet illyen — a Morgenblattban Cottánál eggy istentelen kérdést tett-fel száz arany jutalom mellett a' magyar nyelv felől e vagy ellen." Még élesebben fogalmazza meg gyanúját gr. Dessewffynek írt levelében (jún. 20. előtt V/430.) „Rendes tünemény, hogy az az „ungarischer Patriot" akkor tudakozódik ez eránt, mikor Tudósaink, Vármegyéink 20 esztendő olta elég világosan kinyilatkoztatták vélekedéseket, az Ország pedig egynéhány Diaetákon meghatározott végzéseket szabott eránta. Én nem tudom mit tartsak azon „ungarischer Patriot" felől; ellenségi szándékkal van e nyelvünkkel, vagy csak mogyoró botba rejtve nyújt arany ajándékot a Delphi istenének." 13 Kisfaludy Kazinczyhoz írt szept. 15-i levele: „Én is írtam volna, ha illy pályát víni elég tudósnak érzeném magamat: de én hazafiúi dühömben csak eggy átkozódó és vagdalkozó Ibist tudnék írni a mit a hidegvérű nem Magyar mégis csak kaczagna." (VI/85.) 505