A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Pósa Ágnes: Kazinczy tübingai pályaművének autográf kézirata a Papszász-hagyatékban

egyre többen jutnak hozzá, olvassák el, s valamennyien a legteljesebb elragadtatással szólnak, felismerve a munka jelentőségét és értékét. S általuk — bár a mű 1916-ig nyomtatásban nem jelenik meg — szélesebb körökben is ismertté válik a Tübingai pályaírás.

14 Kazinczy szívesen olvashatta fel nemcsak íróbarátainak, hanem más ismerőseinek, rokonainak, szomszédainak. S itt kell keresnünk a debreceni kézirat Papszászokhoz kerülésének magyarázatát is. E területen még csak feltételezésekre hagyatkozhatunk, hiszen Kazinczy levelezésében vagy más iratanyag között konkrét, bizonyító erejű adatokat még nem találtam. Hogyan kerülhetett hát a kézirat Kazinczy Ferenctől az irodalmat oly nagy becsben tartó Papszászokhoz? Több lehetőséget figyelembe véve az alábbi utat tartom valószínűnek. A Széphalmon élő Kazinczy — a levelek tanúsága szerint — igen jó barátságban volt a szomszéd községben élő Kóji Komáromy Istvánnal. Bár ebben az esetben már csak barátságról beszélhetünk, távoli rokoni kapcsolat is volt köztük (Kazinczy anyai nagyanyja Kóji Komáromy Julianna volt.) Kazinczy Sárközi Istvánhoz írt levelében (1814. szept. 22.) döntő bizonyítékát találjuk a két család közötti szoros kapcsolatnak.

15 Mit tudunk ezenkívül a Menszáros-családról ? Nagy Iván, Magyarország nemesi családainak kiváló ismerője írja róluk: „Bihar megyei nemesi család... Azonban a család egyéb szomszéd megyékbe is elterjedt." Birtokaik voltak Szatmárban, Erdélyben, BelsőSzolnok megyében, Kővár vidékén, Máramaros megyében, Ugocsán sőt Zemplénben is. Az említett Menszáros Lászlóné férjéről igen érdekes adatokat találtam. Magánélete — mint a Kazinczy-levélbeli apró utalás is megerősíti — meglehetősen zavaros volt. 1811-ben nagyszántói birtokosként tartják számon. 6 gyermeke volt Ritter Jozefától, aki valószínűleg élettársa volt, mert tőle született 6 gyermekét a polgári jog nem, csak az egyház ismerte el törvényesnek. A 4 fiút és 2 lányt csak 1834-ben törvényesítették, s egyúttal jogukba helyezve megkapták a nemességet is. Első felesége Vay Mária, kitől György nevű fia is származott. Vay Máriától később elvált. Kóji Komáromy Anna második felesége lehetett. Hogy házasságuk problémáit — amire az idézett levél következtetni enged — maga Menszáros vagy inkább korábbi életének következményei okozták-e, nem tudjuk. Amikor Menszáros László 1828-ban, 50 éves korában meghal, (gyermekei törvénytelensége miatt) fivére Károly örökli birtokait. Károly örököse pedig egyetlen leánya, Eszter, kit Papszász Lajos vett feleségül. A kézirat öröklődésének nem ez az egyetlen lehetséges útja, eddig azonban ez látszik a legbizonyíthatóbbnak. 14 Egy fejezete 1814-ben az Erdélyi Múzeumban megjelent „A magyar literatura története" címmel, s korában nagy érdeklődést válthatott ki, a műveltebb körökben igen ismert lehetett. {Heinrich i. m. 148.) 15 „Tegnap igen szép nap lévén az igen rútak után, által sétáltam feleségemmel a tőlem félórányira lakó Comáromy István Abaúji Fő Nótáriushoz, ki Mikóházon lakik Június olta a testvérével Menszáros Lászlónéval. Eggy 5 esztendős Sárközy József nevű gyermek, az б testvéreknek fija élőmbe jött. Képzeled, hogy Te forogtál a név miatt elmémben: de kérdést nem tettem, mert a szegény György bátyám három leánya eggy vagy másképen szerencsétlen feleség." (XII/105.) A két család barátságát bizonyítja a Sárközinek 1816. márc. 30-án írt levél is, melyből megtudjuk, hogy Menszárosné betegségét megtudva Török Sophie maga szaladt át segíteni és meglátogatni a beteg asszonyt. (XIV/92.) 506