A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Pósa Ágnes: Kazinczy tübingai pályaművének autográf kézirata a Papszász-hagyatékban

jegyzés olvasható: „Itt nagy hézag következik, mely a német szöveg 63—93 lapjainak megfelel." Ennek a — nyomtatott kiadásban csak németül olvasható — részletnek töredéke a debreceni kézirat 64—70 lapjáig terjedő szakasz, valamint az I—

XI. számozatlan lapok. A XI—

XIV. oldalig terjedő számozatlan lapok a mű egy további részletét tartalmazzák, amely már megtalálható a magyar nyelvű nyomtatott szövegben is. Ezek szerint a beküldött német szöveg a magyar változatnak hű fordítása volt (Kazinczy magyarul dolgozta írását, ezt azután maga fordította németre). Ez a példány, úgy tűnik, nem maradt ránk. Ennek egyik piszkozata a tárgyalt kézirat. Az 1916-ban az MTA tulajdonában levő és a nyomtatás alapjául szolgáló mű tehát valóban későbbi, módosított, de nem befejezett változat. A korábban már említett két hiányzó lap (7—8—9—10. oldalszámúak) valószínűleg Kazinczynak műve elé írt ismert előszavát tartalmazta. Az előszó röviden összefoglalja a szerző álláspontját a pályázatról, s ebből szívesen idéz több barátjának leveleiben. A markáns kis írás szenvedélyes, ostorozó hangja felér egy kiáltványéval. Hogy ezt mennyire nem tanácsos a munka elé fűzni, arra Kis János hívta fel barátja figyelmét.

10 Kazinczy — mérlegelve a körülményeket — hallgat a baráti szóra, s a Praefatiót mellőzi. A kézirat hiányzó lapjai éppen azon a helyen álltak, ahová a bevezető kívánkozott: a Preisfrage és a tulajdonképpeni dolgozat között. Valószínűnek tartom, hogy — éppen a kézirat korai állapotát figyelembe véve — ez a kézirat még tartalmazhatta az előszót. A kiemelt lapokat Kazinczy megsemmisíthette, esetleg valakinek elküldte. Amennyiben a feltevésem helytálló, a kézirat még június 8-a előtti.

11 A kézirat ismerete után talán hasznos lesz néhány szóval vázolni a — külföldön és itthon is vegyes fogadtatásban részesülő — pályakérdés eredetét és sorsát, azoknak a titkos erőknek mozgását, amelyek az eseményeket a háttérből irányították, s amelyekről a homályt csak majd egy évszázad múltán sikerült eloszlatni. Az 1807-i országgyűlés ismét erélyesen lépett fel a magyar nyelv érdekében. E lankadatlan, sőt egyre erősbödő ellenállást látva, a bécsi udvar szükségesnek érzi az ellentámadás megindítását. 1807-ben Armbruster János, az udvari rendészet egyik tisztviselője a következő javaslatot terjeszti fel: a bécsi udvarnak — a fenyegető veszélyt elhárítandó — sürgősen meg kell nyernie elsősorban a jelentős külföldi lapoknak dolgozó magyar értelmiség néhány tagját (akár vesztegetéssel vagy más eszközökkel) hírek szállítása és ellenpropaganda céljából. Armbruster a maga tisztánlátásával felismeri és veszélyesnek ítéli a magyarországi írók óriási befolyását a tömegekre, összetartozásukat, szoros kapcsolatukat. Nem kerüli el figyelmét az állandó levelezés a magyar szellemi élet vezéralakjai között sem. Sumeraw báró, a rendőrség főnöke továbbfejleszti Armbruster javaslatát: pályakérdés kitűzését ajánlja, ravasz módon kettős céllal: „viszályt" szítani a magyar írók legjobbjai között, s egyúttal színvallásra is kényszeríteni őket, megtudni, ki a bécsi udvar híve, ki ádáz ellenség. A császár megadja az engedélyt, amely a Cotta-féle könyvkereskedés közreműködésével 10 Kazinczy az előszót 1808. máj. 8-i levelében (V/440.) küldi el Kis Jánosnak, ki a választ 1808. jún. 8-án adja postára (V/488.). 1808. június 23-án már így ír Kazinczy Cserey Farkasnak: „A mi Kisünk azt tanácsolja, arra kér, hogy fojtsam-el méltó bosszankodásainkat, s a bírákat ne ingereljem igazságos kifakadásimmal. Követem tanácsát; de még is úgy fogok szóllani, hogy magamra gyalázatot ne vonjak, az az szabadon és szolgai félénkség nélkül." (V/509). 11 Itt kell szólnunk a pályamű jeligéjéről is. Azért is fontos ennek tárgyalása, mert segítségével olyan fontos adatokhoz jutunk, melyek a kézirat keletkezésének idejét pontosítják. Kazinczy mottóul eredetileg Themistokles szavait választotta: „Üss, csak hallgass meg!" Később ezt — különböző meggondolások miatt — felcseréli a Schiller-idézettel. Kis Jánosnak május 8-i levelében (V. 440.) mellékli az előszót, mely elé még a görög mottót írja. Május 26-i levelében (V. 448.) azonban már arról értesíti Prónay Lászlót, hogy jeligéjét megváltoztatta a kéziratunkon is olvashatóra. Amennyiben a hiányzó lapok valóban az előszót tartalmazták, kéziratunknak még Kis János június 8-i levelének kézhezvétele előtt kellett születnie, Kazinczy ugyanis e levél hatására áll el eredeti szándékától, és hagyja ki az előszót. Ez esetben a kézirat keletkezése május 26-a és június 8-a közötti időre tehető. (Ezek az adatok természetesen nem tekinthetők egészen pontosnak; néhány nappal tágabb időközzel kell számolnunk, hiszen lehetséges, hogy az író már egy-két nappal május 26-a előtt megváltoztatta mottóját, s nem bizonyos hogy a levélírás napján. A június 8-i időpontnál pedig — mint már fentebb említettem, azt az időt kell figyelembe venni, míg a levél Sopronból Széphalomra ért. Helyesebb lenne tehát itt a levél kézhezvételének idejét megjelölni, ezzel az adattal azonban nem rendelkezünk.) 504