A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Kilián István: Adatok a „Felvidító” forrásához a Papszász-gyűjteményben

Úgymond hogy embert formáltam Bántam s bánom igazánn. Ezt a Magyarnak soha sem Mondotta volna az Isten q. e. d. Ádám Tóth vot. (q[uod] e[st] d[emonstratum]) Bezzeg akkor el halgattak A Tótok, s nem kiáltottak A Magyarokkal brávott Ez a vers a nyilván nagyon sok változatban, nagyon sok témában megjelenő tótcsúfoló versek egyike. A Szentsei-daloskönyvben már 1704-ben megjelenik,

27 s ugyanezt a szöveget megtaláltuk a Ladányi Sándor és Barla Szabó debreceni versgyűjteményben. Ezek pedig 1822 és 1824 között keletkeztek.

28 Ugyancsak a csúfoló versek sorába tartozik gyűjteményünk következő darabja, amelynek címe: A' Német — ha üstökénél fogva viszik is, nem mehet Menyországba. A történet egyszerű. Az Úristennek feltűnt, hogy még egyetlenegy német sem került a mennyországba. Leküldi hát a földre szent Mihályt, hogy hozzon fel egyet. S minthogy nem látott még a Szent németet, s nem szeretne sokat keresgetni, az Istent kérdezi, hogy milyen. A válasz így hangzik: Könnyen találsz fiam Mihály Németekre. Monda az Ur, tsak nézz rút viseletekre Nedves ór, görbe láb, harisnya tzipellő Paróka bugyogó rajta lyuk szelellő. Mihály le is jön egyenesen Magyarországra, hogy németet keressen: El indul Urának, parantsolatjára Szokot gyorsasággal le szál a világra. Akat egyenesen a Magyar Országra. Talál egy szegletbe nagy Német tsordára. Meg ragada egynek jol a parókáját Viszi az ég felé mint Karvalj a fijátt De balra fordítja mind szemét mind száját Mivel nem nézhette a Német pofáját. S amikor felérkezik Mihály a mennybe, megdöbbenve veszi észre, hogy az üstökénél fogott német eltűnt, csak a paróka maradt a kezébe. Valamivel magyarázkodnia kell: Meg bótsás Teremtőm híjába fáradtam. Meg jöttem Utambol Nemetet nem hoztam. Hogy így járjak vele, valyon azt ki hitte. Itt a haja Magát az őrdőg el vitte Ne bánjad azomba (!) mert tőle fiaid Meg tsőmőrlenének minden Angyalaid Szebbek az Erdőbe a leg rutább vadak. Szebbek az őrdőgők mint a Németh Hadak. A németcsúfoló versek már a XVII. század közepén megjelennek a magyar irodalomban s tartanak, mint látjuk egészen a XIX. század elejéig. Ebbe a sorozatba tartozik a köz27 Címe: Tótok bírják az darab országot. Szentsei-daloskönyv (1704) 40b—42b. Stoll 168. 28 Ladányi Sándor gyűjteménye. (1822—1824) DM Adattára Néprajzi Gyűjtemény 360. 66—68. Barla Szabó János gyűjteménye: Ádám Tóth volt. 197a—198b. DM ír. Kézír. gy. X. 75. 84. 1. Vö: Stoll 704, 717. A Barla Szabó János-féle gyűjtemény tárgyalásakor Stoll a kézirat lelőhelyét nem tudta megállapítani. A kallódó egykor valóban a Csokonai Kör irattárában létező kötet jelenleg az DM ír. kézír. gyűjteményben található. Ltsz: X. 75. 84. 1. 490