A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Kilián István: Adatok a „Felvidító” forrásához a Papszász-gyűjteményben

124. így szokta hordozni a' vert a' veretlent Sok aszszonyt lathatunk illy szenvedhetetlent Jó Férjén patzkázó délszeges kegyetlent Noha ö a' vétkes más bűnös, de ö szent. A végső konklúziót a szerző nem is maga mondja el, hanem a férfi szájába adja. A jó feleség valóban nagy öröm, ilyet találni azonban szinte lehetetlen, ezért legokosabb, ha meg sem nősül az ember. A házasság csak keserűség és nyomorúság. E panaszok végül az első versszakaszokban felvetett gondolatok ismétlésével zárulnak: 165. Nyugodalmat tehát nem lelek semmiben Nintsen e' világon gyönyörködni miben A' mig élsz tapogattz bajok közepiben Hányatol bánatok nagy szélvészeiben 166. Az élet mi egyébb tsak tsupa gyarlóság Nintsen állandóság minden múlandóság Az ujjság mind óság lesz változandóság Az igaz valóság tsak az örök jóság 167. Földön ne is keresd nyugodalmad soha Mert ez mindenekhez felette mostoha Egy kevéssé néha ha kedves is noha Meg fog nem sokára tégedet is moha. Kérdésünk ezekután természetes: ki írta ezt az olykor tréfás, többnyire azonban komoly hangvételű, a XVIII. század végi érzelmes-érzelgős versek stílusában született oktató versezetet? A sárospataki nagykönyvtár őrzi Poots András versgyűjteményét, amelynek egyik darabja ugyanez a költemény, s a másoló szerzőjéül Poots Andrást nevezi meg.

19 S minthogy ebben a pataki gyűjteményben megtalálható Poots neve alatt egy másik vers is, a Gróf Sztárainé leírása, nem lehet kétségünk affelől, hogy a most tárgyalt gyűjtemény vagy csak annak két verse Poots András tolla alól került ki. Poots 1740 és 1747 között született Edelényben. Tanulmányait részben Sárospatakon majd külföldi egyetemeken folytatta, majd hazajőve Tiszanánán, Bodrogkeresztúron, Pinkócon, Ungváron és Mokcsán lelkészkedett. Felesége Miskolczy Zsuzsanna volt, s vele való botrányos életét végülis egy még botrányosabb válóperrel zárta le. Nyughatatlan természete miatt egy fél esztendeig börtönben is ült. Áttért a görög katolikus hitre, s életét már mint görögkatolikus lelkész fejezte be.

20 Ez a kéziratos versgyűjtemény akkor keletkezett, amikor Poots éppen sárospataki tanuló volt. Kazinczy Poots költeményeit, s irodalmi törekvéseit túl sokra nem becsülte. Egy helyütt — egy Kis Jánosnak írt levelében így nyilatkozik erről a fűzfapoétáról: „A' magyar olvasók a' legpompásabb színű 's formájú virágokat szeretik, 's meg nem tudják fogni, hogy a' réti virágok is virágok, és hogy ezek szebbek, mint az a' sárga büdös őszi virág, mellyet Kertészeink chrysantosnak hívnak. Innen van, hogy Poocs Mátyási etcet. verseiket tapsolva fogadják, 's a' Virág Benedek Poémájiban azon darabokat, mellyeket én a' Recensioban Feldblumeneknek neveztem, nevetik, kikaczagják." Kazinczy véleménye tehát egyértelmű, Poots költészetét nem sokra becsüli, olyannak tartja mint a sárga és büdös őszi virágot.

21 19 Poots András versgyűjteménye. 1800 körül. Sárospatak Nagykönyvtár 233/3. Ebben 1—23: Házi kereszt ... 23—29: Gróf Sztárainé leírása... Stoll 556. Poots versei még az alábbi gyűjteményekben találhatók: 1. Fejérvári Károly versgyűjteménye (1785—1790):19b—20b: Hirtelenséggel ezen Tsenkez fai Póts András verseit teszük ide mellyet esméretlen Baratyának T. Gyöngyösi Uramnak ír ... 2. Gyűjteményes vetemény (1786 után): 525—539: Halotti versek Poóts András felett. 3. Szarka János-melodiárium (1798) 137—140: Versek elegyesen (Szerzőjük talán Poots András. Vö: Stoll 204, 208, 213, 239, 281, 328. 20 Szinnyei X. 1422—1429. Vö. még: MIL I. 209. (Csenkeszfai). 21 Kazinczy Lev IX. 174. Vö. még: Kaz. Lev VII. 256, XXIII. 190, 268, 447. Nagy Gábornak írt levelében Kazinczy megjegyzi: „Poocs András idvezüle Novemb. 1815. Ez tehát halála dátuma. XIV. 189. 487