A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Művészettörténet - Sz. Kürthi Katalin: Ötven év a debreceni emlékszobrászat történetéből 1894–1944

síremlékét a hajdúböszörményi gögögkatolikus temetőbe.

103 Eközben a debreceni Köztemetőben is felállítottak egy remekművét: dr. RáczLajos síremlékét. 1932-ben faragott haraszti mészkő reliefje, a „Magvető" erőteljes, középkorú, Medgyessy arcú parasztot ábrázol. Kötényt tartó keze, lendülő, magot szóró jobbja, előrebiccent feje klasszikus, zárt kompozíciót alkot. A harmonikusság, nyugodtság mellett hihetetlenül dinamikus a mű: érzékelteti a munka, a vetés ritmusát, de tágabban, általánosítva utal az életet szervező nagy ritmusokra. Három évvel későbbi, 1935-ös „Magvető" с körplasztikája mindezt még egyetemesebben fogalmazza meg, ez a korai mű azonban itt, ebben a rendeltetésben tökéletes. Részben, konkrétan utal a halott egykori tevékenységére (Rácz mezőgazdasági kamarai igazgató volt), magasabb szinten általánosítva azt fejezi ki, hogy nem hal meg az, aki vetett, épített, értékeket hozott létre. Ez a gondolatkifejtés teszi a debreceni Köztemető „Magvető"-jét Medgyessy egyik fontos művévé. (12. kép). Későbbi debreceni alkotásai (síremlékek, Móricz szobor és dombormű, Petőfi, Arany szobor) még gazdagítják ezt a sort. Sikerült együtteseket alkotnia (a Déri téren, a Nemzeti Bank és a Kollégium falán), példát adnia a tér, ill. épület és a plasztika szintézisére. Sokkal szegényebb lenne Debrecen a Medgyessy szobrok nélkül, amelyek visszavonhatatlanul debrecenivé váltak s hirdetői a város és szülötte kapcsolatának, Medgyessy tőzsgyökeres debreceniségének, robusztusságának. Meg kell említenünk Medgyessy sikertelen kísérleteit is. 1931-ben megpályázta a tudományegyetem négy reformátor szobrát. Sajnos, csak 1000 Koronás díjat nyert, megbízást nem kapott. 1927-ben Hajdúböszörménybe készített hősi emlékmű tervet, de a város vezetőségének jobban tetszett Gách István kosztümös bronz szobra, mint a mester relieffel díszített oszlop terve. 1937-ben és 1938-ban indult a debreceni Hármas honvédemlék pályázatán, íjjazó ősmagyart mintázott, de terve alulmaradt Márton Ferenc erőszakos katonaalakjával szemben. Medgyessy keserűen írta be kéziratos naplójába:

104 „nem nyert, Márton F. nyerte. Komisz szobor". Végül szólnunk kell Medgyessy tanácsadó, építőszándékú segítségéről. A debreceni művészek (pl. Káplár, Holló, Senyéi) állandó támogatója volt, de a múzeum szobortárának gyarapítását is előmozdította ajánlataival. A műemlékek, a régi, pusztulásra ítélt maradványok elszánt védője volt. Ezt tanúsítja 1941-es „Műemlékrombolás Debrecenben" с cikke,

105 amelyben a Református Kollégium „Minerva fejei"-nek oktalan, kőművesek által történő „renoválása" ellen emeli fel szavát, s parancsol megállj-t a pusztításnak. Befejezésül végig kell tekintenünk az 1894—1944 közti debreceni szobrászat fejlődését. Valóban fejlődésről van szó: a kismesterek után jó szobrászi képességekkel rendelkező, tanult, művelt sokoldalú művészek dolgoztak Debrecennek és Debrecenben. A feladatokat a közönség és a mecénások egyre gyarapodó köre diktálta, s egyre többen és jobb színvonalon tettek a felkéréseknek, megbízásoknak eleget. A pályázati rendszer, az előforduló tévedésekkel együtt is, biztosította részben a demokratikus döntést, a közönség véleményének kérését, részben, és ez a fő, a színvonalat. Századunk első felében elhelyezett monumentális művek kiállták az idők próbáját. Debrecen egyre inkább a szobrok és a szép szobrok városa lett. Kötelességünk az értékes hagyomány ápolása, gondozása, s új művek elhelyezése esetében a már ott levő figyelembe vétele. A monumentális művészet ugyanis csak akkor fejtheti ki igazán hatását, ha alkalmazkodik a tér, az épület rendeltetéséhez, segíti annak eszmei funkcióját vizuálisan megjeleníteni. S ha már egy adott területen vannak múltbeli jól megoldott példák, az új mű sem lehet túlzottan moderneskedő, eredetieskedő, hanem a hagyományra épülő, igazán modern. 103 A ma is Hajdúböszörményben levő síremléket 1936. április 12-én avatták, többek között Juhász Géza, a társaság titkára beszédével. Archív fotó látható a Déri Múzeum 1936 évi Évkönyve 50. oldalán. A költségek nagy részét Ecsedi István, a Déri Múzeum igazgatója fedezte. A művet 1978-ban az új temetőbe szállították. 104 Említett László Gyula életműkatalógus 21. 105. Hozzáférhető az „Életemről, művészetről" с könyvben. 394