A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Néprajz - Vajda Mária: A párválasztás szokásai Balmazújvároson

fiatalok általában elhagyták a szülői házat, más vidékre szegődtek el cselédnek, vagy valamelyik újvárosi nagybérlő tanyájára mentek szolgálni. Évekkel később a szülők általában megbékéltek, visszafogadták gyereküket. Bár a szabad párválasztás sokkal jobban érvényesült a szegényebb családoknál, mint a gazdagoknál, de a szegényebb szülők is beleszóltak a házasságba. A szegényebb szülők abban az esetben igyekeztek gyereküknek párt választani, amikor a legénynek vagy a leánynak a cselédsor, pásztorság miatt kevesebb lehetősége volt megfelelő párt keresni magának. Fontos szerepet játszottak a házasságok közvetítésében a tudatok, tudatóasszonyok. A tudató lehetett rokon, szomszéd vagy egyszerűen ismerős idősebb asszony. Ha a legény házasodni kívánt, s már volt választottja, akkor hozzájuk fordult, hogy tudakozódják meg a házasságkötés esélyeit. Legfontosabb tevékenységük mégis az ajánlás, kommendálás volt. Balmazújvároson a megözvegyült, elvált, megesett lányok, vénlányok, öreglegények, valamint a fiatalok közül a cselédlányok, pásztorok között kommendáltak. A tudatóasszony rendszerint addig ecsetelte a jelölt jó tulajdonságait, míg házasság lett belőle. „Vót, aki ráfizetett a kommendálásra, mondták is ha nem sikerült a házasság: —b.. .ta vóna meg, aki ide kommendálta!" (özv. Kányási Istvánné, Szabó Mária 77 é.) Vallási elkülönülés A falu lakosságának kisebb hányadát kitevő katolikusoknál a vagyon után a vallásnak volt legnagyobb szerepe a párválasztásban. A katolikusok ragaszkodtak ahhoz, hogy „a vallás a vallással" házasodjon. Ezt a római katolikus vallásúak nagyon komolyan vették. Ha mégis létrejött a házasság, az volt a kikötés, hogy a katolikus templomban esküdjenek. Előfordult olyan eset is, hogy a református áttért a katolikus hitre. Annak ellenére, hogy a reformátusok részéről nem volt különösebb fenntartás a katolikusokkal kötött házassággal kapcsolatban, ha valaki kikeresztelkedett, megjegyezték, hogy „na ez is eladta a hitit egy pápista jányír!" (Szilágyi Margit 49 éves). Nagyon ritka kivételként, főleg a legszegényebbeknél történt meg, hogy nem jelentett problémát a vallási különbözőség. Az ellentétes vallásúak közötti házasságban problémát jelentett a gyermekek vallásának eldöntése. Ha egyik fél sem akart reverzálist adni, akkor úgy állapodtak meg, hogy a lány gyermek az anyja, a fiú gyermek az apja vallását követi, ez azonban nem a legszerencsésebb választás volt, hiszen így két templomba kellett járniuk és a gyerekek is gyakran csúfolták egymást: „lúformátus" (református) „katlanmókus" (katolikus). „Vót olyan is, hogy azt mondták, úgyis az anyja neveli a gyereket, legyen mind az anyja vallásán." (Dobi Imre 82 é.) A vallásnak főként az I. világháború előtti időben volt jelentős szerepe, de fontos tényező maradt a két világháború közötti időben is. Nemzetiségi elkülönülés Mint ismeretes, Balmazújvárosnak jelentős német település része van, az ún. „Németfalu". A németek zárt egységet alkottak, egy ideig kizárólag maguk között házasodtak. Mindaddig, míg a német nyelvet intenzíven beszélték, míg német nyelven folyt az iskolai oktatás, és német nyelvű volt a templomban az istentisztelet, a magyarokkal nem kötöttek házasságot. Ez így kb. a századfordulóig tartott. A századforduló után az elszigeteltség, különállás fokozatosan feloldódott. Ennek a feloldódásában igen nagy szerepet játszott az agrárszocialista mozgalom, amelyben jelentős számban voltak képviselve az ún. németek, hiszen nagyon sok vezető egyéniség közülük került az agrárszocialista mozgalom élére. A mozgalom központja, a Földművelő Egylet is a Németfaluban volt, mely találkozóhelye lett a német és magyar szegényparasztoknak, napszámosoknak. Az Egyletben rendezett bálok közös találkozásul szolgáltak a német és magyar fiataloknak. Közelebb hozta az ifjúságot az is, hogy közösen jártak tánciskolába, majd később a „leventébe". „A tánciskolába osztán mán vótak nímetek, magyarok, katolikusok, reformátusok vegyesen. Itt mán meg lett a barátkozás, de azír csak sokszor összecsaptunk este, ha mentünk hazafele, mer a nímetek is ott jöttek a Szoboszlai uccán, mink is arra mentünk hazafele, oszt előfordult, hogy — te, azt a nímetet verjük el, mer egy magyar jánynak akar udvarolni, — akkor oszt 358