A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Történelem - Sápi Lajos: Utcakapitányságok területi felosztása Debrecenben a XVI–XIX. században

Mihály iránti tiszteletből a város elöljárósága az 1830-as években a Kis Hatvan utcát a költő nevére keresztelte el, így a hagyomány megőrzése céljából a régi Kis Mester utcát jelölték ki Kis Hatvan utcának és a jelenlegi Bethlen utca kapta a Kis Mester utca nevet. Az egykori térképek tanúsága szerint az 1800-as években az alábbi páros utcák voltak Debrecenben: Nagy Hatvan utcza Nagy Mester utcza Nagy Új utcza Nagy Péterfia utcza Nagy Csapó utcza Nagy Szappanos utcza Nagy Czegléd (Kossuth) utcza Nagy Várad utcza (a Béke útjától a régi Piac u. a Deák Ferenc u.) — Kis Hatvan utcza — Kis Mester utcza —• Kis Új utcza — Kis Péterfia utcza — Kis Csapó utcza — Kis Szappanos utcza — Kis Czegléd utcza Kis Várad utcza (Csokonai, majd Jókai u.) (Jókai, majd Bethlen u.) (Bajcsy-Zsilinszky és Simonffy u.) (Rákóczi u. északi része.) (Rákóczi u. déli része.) (Kölcsey u.) (Cegléd u.) (a régi Hunyadi u. jelenleg Petőfi tér.) Az 1700-as évek elején a Rákóczi szabadságharca következtében országosan elszegényedett lakosság terhét átmenetileg lecsökkentették. így a Varga utcai rész másfél tizedet fizetett központi adót és utcaszert. Ebből egytized a Varga utca és környékén lakó polgárokat, míg a féltized a hozzá tartozó Belső Boldogfalvát illette. Ezen közigazgatási függőség emlékét őrizte meg a két települést összefogó jelenlegi Tímár utca egykori „Fél szer Varga Uttza" neve, amelyet az 1830-as évek végén; az utcakapitányságok önálló gazdasági tevékenységének megszűnésével változtattak meg a jelenlegi Tímár utcára. Az utcaszer, ma már ismeretlen fogalmat takaró adózási rendszer tartalmát Zoltai Lajos határozta meg szabatosan az utókor számára az alábbiak szerint.

9 „Az utczaszer kisebb, másodrendű közterhek gyűjtő neve. Szűkebb értelem szerint azokat a pénzben, tágabb értelem szerint pedig terményben, természetbeli, kézi és igás munkában követelt közszolgáltatásokat nevezték így, amelyeknek behajtását és felhasználását sőt felvetését is a Debreceni ősi szokás rendes körülmények között az utczai közigazgatásra bízta." Az adózási rendszer koronként változott Debrecen életében. Az 1689. évi június 20-ról keltezett utcakapitányi számadás szerint, amely a taxák meghatározását illetve vizsgálatát tartalmazza a Cegléd utcából: (Limitacio Sive Censura Taxarum Ex Pia tea Czegléd pertinens, ad Annos 1685—86—87—88 universali Compulsatio) az „Élés Adót" Florenti és Dénár meghatározásával vetették ki a polgárokra.

10 Az egykori adóívek tanúsága alapján ebben az időben Cegléd utca adókönyv vezetője 1688-ban Stephani Comáromi 1687-ben Andrea Balyik 1686-ban Balthasari Bartha volt. Az 1800-as évek elején azonban már nem egyszerű előírás alapján, hanem két oldalra nyomtatott adóíven rótták le a lakosok Rhénes forintban (Rfl.) és dénárban (den.) a fizetési kötelezettségüket. Az adóív egyik oldalának felirata „Utsza-szer Tzédula" volt, amelyen a „Királyi census, az Utsza-szere és a Sántz tsináltatása" volt feltüntetve, amit a „Fő Nótárius" adott ki. A másik oldal „Adó-Tzédula" címe alatt az adózó alábbi kötelezettségét sorolták fel: „Élelme, Telekje qu öl, Ház utánn való Földje, Malma, malmos Telekje qu öl, Kerti Szőlleje Kapa, Liba Földje Kapa (libakerti veteményes föld: szerző), Fejős Tehene, Járó Lova, Gulyabéli Marhája, Juha, Sertése, Kasméhe, Quártéy váltsága." Ezeket az adóíveket használták a város egész területén a XIX. század elejétől 1844-ig. Ekkor már az 9. Zoltai Lajos: Mi volt az utczaszer? Debreczen, 1903. aug. 17-ik számában. 10. HBmL Debreceni Utcakapitányi számadás IV. A 1013/C—3. 237