A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Történelem - Sápi Lajos: Utcakapitányságok területi felosztása Debrecenben a XVI–XIX. században

Sápi Lajos Utcakapitányságok területi felosztása Debrecenben a XVI—XIX. században Több mint száz éve annak, hogy a közigazgatás és bíráskodás terén 1872-ben országosan végrehajtott rendezés alkalmával végleg megszűnt Debrecenben az utcakapitányságok ősi intézménye. Az egykori kapitányok (centuriok), tizedesek (decuriok) és tízházgazdák tisztség viselői ma már csak a régi tanácsi jegyzőkönyvekben élnek tovább, mint a múlt emlékei. E jellegzetes intézmény kihatása azonban — amely évszázadokon keresztül működött Debrecenben a közigazgatás támogatására — nem tűnt el nyomtalanul, mert az a városi adórendszer kerületi beosztásában mint az egykor kialakult teherelosztás visszatérő emléke, az 1955. évi átszervezésig kimutatható. A város közösségi életében az utcakapitányságok szervezete egykor felbecsülhetetlen segítséget nyújtott — különösen a válságos időkben —, amikor a szabadon választott elöljárók által hozott rendelkezések igazságos végrehajtását igyekeztek a lehetőséghez mérten biztosítani. A lakosságra nehezedő, néha elviselhetetlennek tűnő földesúri, állami de különösen a török hódoltság idején kivetett rendkívül súlyos adózások és sarcolások terhének egységes és arányos elosztása bizony sokszor szinte megoldhatatlan feladatok elé állította a város vezetőségét s annak kényszerű végrehajtása az utcakapitányok közreműködése nélkül elképzelhetetlen lett volna. Éppen a változott idők következtében — amikor a város szerkezetének a napjainkban tapasztalható gyors átalakulásával teljesen megszűnnek a régi járások, utcakapitányságok területi határai, amelyek az ősi közigazgatási szervezet meghatározói voltak — a felületes szemlélő előtt ma már talán értelmetlennek tűnik az oly sokszor idézett egy-egy városrész megkülönböztető elnevezése és sajátos jogállása a város egységes szervezetében. Mielőtt azonban végleg eltűnnek az ősi Debrecen egykori derék utcáinak az évszázadokon keresztül kialakult jellegzetes nyomvonalai, célszerűnek látszik a még fellelhető történelmi adatok, tanácsi jegyzőkönyvek és korabeli térképek felhasználásával felidézni a régi emlékeket, hogy fogalmat alkothassunk a város lakosságának sokszor vitatott múltjáról s küzdelmes életéről. Minthogy — véleményünk szerint — az utcakapitányságok területi felosztása éppen az egyenlő teherviselés biztosítása érdekében szorosan összefüggött a tényleges városszerkezet kialakulásával, így elkerülhetetlen előbb ennek az ismertetése. Az elmúlt évek során Debrecen településtörténetének vizsgálatával és magyarázatával kapcsolatban néhány, egymásnak ellentmondó megállapítás látott napvilágot, amelyek alkalmasak lehettek az olvasóban a bizonytalanság érzésének felébresztésére. így érthető, hogy a korábbi és újabb feltevésekkel szemben mélyreható kétkedések alakultak ki, amelyeknek eloszlatása és egyeztetése éppen a tisztánlátás érdekében feltétlen indokoltnak látszik. Az írott emlékek nélkül álló időket azonban helyesen csak akkor ismerhetjük meg, ha a feltételezéseinket bizonyítható adatokkal támasztjuk alá; ezért megkísérlem felsorakoztatni azokat az ismereteket, amelyek az első maradandó megülések helyét, illetve a későbbi települést látszanak meghatározni. Minthogy az első megülések elhelyezkedése és a település városias központjának kialakulása két különböző fogalmat takar — amelyek Debrecenben nem ugyanazon a helyen és időben alakultak ki —, így azok megvilágításával külön-külön kell foglalkoznom. Az eddig előkerült régészeti leletekből kimutathatóan Debrecen közigazgatási területén több évezredre visszamenően találhatók települési nyomok, amelyek idők folyamán mind elpusztultak. Összefüggést, időrendi vagy területi kapcsolódást nem mutatnak. Ezek a 229