A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Történelem - Sápi Lajos: Utcakapitányságok területi felosztása Debrecenben a XVI–XIX. században

nyomok túlnyomó részben a Tócó folyás mellett kerültek napvilágra, ahol nagyobb összefüggő terület nem állott rendelkezésre egy későbbi fejlődő egységes település kialakulására, így azok csak mint átmeneti szórvány települések vagy időleges megülések jöhetnek számításba. Az említett Tócó melletti nagy kiterjedésű vizes, ingoványos terület alkalmatlan volt még több ezer év múltán is számottevő település kialakulására, amikor pedig már a talajvízszint itt lényegesen lejjebb süllyedt. A város jelenlegi lakott területének központjáról készített domborzati térkép alapján — amely a „Debrecen település és építéstörténete"

1 című könyvben jelent meg 1972-ben — megállapíthatjuk, hogy az azon megjelölt a Tócó folyáshoz legközelebb fekvő összefüggő magasabb szinten elterülő sík rész lehetett csak alkalmas nagyobb méretű megülésre, amely mint téli szállás, majd mint végleges halmaztelepülés maradványa tűnik fel az 1771-ben készített legrégibb részletes városi térképen. így jöhetett létre a Domb utca környékén az első maradandó megülés helye a több mint ezeréves eredeti háborítatlan talajon a város olyan beépített részeivel szemben, ahol a jelenlegi járdaszint alatt évszázadokon keresztül keletkezett 4—5 méteres feltöltés mutatható ki az ingoványos, vizes alsó réteg felett. Ezt az állapotot érzékelteti a fentebb hivatkozott domborzati térkép is — bár az már csak az 1700-as évek körüli — részben feltöltött — szinteket tünteti fel. A most előadott feltevést alátámasztja az a körülmény is, hogy a várost pusztító számtalan tűz rombolása után az 1771-ben készült térképen a Domb utca környékén még megtalálható az eredeti halmaztelepülés kialakulásának minden jellemzője; az egymás felé forduló, szabálytalan alakú telkekkel és a megközelítésükre létesült zsákutcákkal, közökkel. Itt sorházakkal beépített utcás településről még nem beszélhetünk. A szabálytalan alakú telkek halmaza a város belső magjában önmagáért tanúskodik. Az első megülések tényét igazoló nagyobb számú régészeti leletek eddig még azért nem kerülhettek elő ezeken a részeken, mivel itt nincs feltöltés és azokat csak a régi ásott kutakban vagy szemétgödrökben lehet feltételezni, amelyek a terület teljes szanálása és beépítése után kerülhetnek csak majd napvilágra. Hasonló települések, amelyek időben sem mutatnak nagyobb eltérést, a város északkeleti részén a Maróthy György utca környékén, és az északnyugati városrészben a Görbe utca, valamint az attól délre eső területen találhatók. E helyeken is előtűnik a domborzati viszonyok kedvező kialakulása. Ha figyelembe vesszük az azon feltüntetett élő vízfolyásokat, a mélyen fekvő vizes és ingoványos területeket amelyek eredeti állapotukban, feltöltés nélkül település céljára teljesen alkalmatlanok voltak, akkor a korábban tárgyalt „Debrecen falva", „Szent László" illetve „Szent Mihály falvának" mint első állandó falumagoknak a helye e tényből is igazoltnak látszik. A város délkeleti részén kialakult önálló falu Torna másnéven Boldogasszonyfalva önmagáért tanúskodik. Kialakulási formáját és a város testébe történt beolvadásának módját és idejét részletesen ismerjük. Az egykori térképek és jegyzőkönyvek tanúsága alapján így külön bizonyítást nem igényel. Az említett első három mag nagyobb arányú fejlődése és fokozatos összenövése már a Debreceni család földesuraságának ideje alatt megtörtént. Kialakult a Pap tava mellett elterülő magasabb részeken a most is élő városközpont, az egykori Szent András templom körül, amelynek alapfalai felett áll a jelenlegi Nagytemplom. A Diószegi Sámuel által 1806ban készített

2 és a templomtorony alapfalába elhelyezett okirat szerint az 1297—1311 között épült második Szent András templom előtt e helyen már állott egy kisebb — valószínűleg román stílusú — templom, amelynek építési idejét legkésőbb a XII. század végére tehetjük. Ez a templom, amely minden valószínűség szerint az 1241—1242. évi tatárjárás idején végleg elpusztult — az idézett feljegyzés szerint —, korábban már egyszer leégett és újjáépült. Alapfalai ott rejtőznek mélyen a templom jelenlegi padlószintje alatt, amelyek egykor még további adatokkal szolgálhatnak. Fentiek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a városközpont kialakulása az első templom építésével egyidőben indulhatott meg a XII. század végén. Az ősi települési gócok összenövésével és a városközpont kialakulásával Debrecen fejlődése már utcás beépítési jelleget mutat. Debrecen falva és Szent László falva között léte1. Sápi Lajos: Debrecen település és építéstörténete. (Debrecen, 1972.) 2. A Debreczeni Reformált Egyház Tanács Jegyzőkönyve 1789-től 1818-ig, 1806. április 13. 231. 230