A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)
Természettudomány - Szathmáry László: Populációdinamikai szempontok honfoglalás – és Árpád-kori etnogenézisünk kérdéseihez
alacsony (5. ábra), s ha figyelembe vesszük a 7—8. századi csoport termetátlagával mutatott pozitív irányú különbséget (4. ábra), ez az érték kvalitásában még alacsonyabbnak ítélhető. A két csoport dinamikája között a migráció utáni keveredés, majd a hibridizációs folyamat paralel vonás. A 10. századi népességgel összehasonlítva a random-mating kifejezettebb érvényesülését állapíthatjuk meg. A férfiak struktúrája homogénebb, a nőké heterogénebb. A <p p =s% paraméter értékei alapján feltételezhető, hogy e két különböző tendencia a panmixia kiteljesedésével együtt összefügg; azaz a nők struktúrája a férfiak struktúrájának homogeneizációja révén (ill. ezzel párhuzamosan) vált heterogénebbé (6. ábra). E jelenség — igen távoli hasonlattal élve — egy hígítási folyamathoz hasonlítható, amikor az egyik oldat viszonylag töményedik, míg a másik viszonylag hígul. A férfiak termetének gyakorisági eloszlása már nem mutat kettős móduszt, s bár a nőké egy kissé a ferde eloszláshoz közelít, az azonos tendenciák érvényesülése a határozottan elkülönülő móduszok jelenlétében érzékelhető. A 6. század óta tehát a 10—11. századi népességek képviselik az első olyan csoportot, melyeknél a panmixia általánossá válásának első határozott jelei mutatkoznak. 3. A 11. századi férfiak termetátiaga a 10—11. századiakéhoz hasonló, a nőké viszont szinte a 8., 8—9. századi arányokat vetíti elénk (4. ábra). A nők esetében tehát a heterózisos „tünetekkel" ellenkező tendencia nyilvánul meg. Nem valószínű azonban, hogy csak a heterózis másodlagos hatásával állnánk szemben. Sokkal inkább feltételezhetünk egy lassú autochtonális hibridizációt, amely a férfiak 10. századi migrans elemeit is magába olvasztotta, ugyanis a nők struktúrája viszonylag heterogén, a férfiaké pedig ennél homogénebb (6. ábra). A gyakorisági eloszlás mindkét nem esetében közelítőleg szimmetrikus. A varia» cióterjedelembeli különbség (5. ábra) azonban jelentős, ami a különböző eredetű férfi« államalapítás utáni belső migrációjára figyelmeztet. Az a jelenség, hogy a nők struktúrája csak a 11. századra vált olyan heterogénné, mint a férfiaké a 10. században volt, ismét a 10. századi népesség irányított párválasztását valószínűsíti. A 10. századi férfiak heterogeneitása a struktúradiagnózis szempontjából inkább „keveredés" jellegű, a 11. századi nőké •viszont egy autochtonális fejlődés, valamint a 10. századi utódok (akik az 1. pontban feltételezett irányított párválasztás útján születtek) másodlagos hibridizációja és másodlagos belső migrációja után sokkal inkább a 10. századi autochton elemek indikált hibridizációjának „eredőjére" formálódott. (Vö.: Glass— Li 1953, Roberts—Hiorns 1965, Moran 1962, Kimura—Ohta 1971.) Ilyen struktúra kialakulása azonban nem kis időt vesz igénybe. Annyi bizonyos, hogy az egyének nagy része már a 10. század előtt is azonos szaporodásközösségben élt, s hogy a nők egy része nem honfoglaló komponens. Ilyenformán a 10. századi népesség irányított párválasztási rendszere arányaiban nem lehetett olyan általános érvényű, mint amit a népességdinamikai rekonstrukció eredményei alapján megállapítottunk. Nagyon jó összhangban van e következtetés a 10. századi párválasztás vizsgálatának azzal a kitételével, hogy a migráns-migráns, illetve az autochton-autochton komponensek párválasztási aránya nagyobb, mint az autochton-migráns párválasztásé. Nagyon jól illeszkedik továbbá az 1. pontban említett „honfoglalócentrikus" mintavételi körülményhez. Hiányoznak tehát olyan népesedési folyamatok 10. századi szakaszai, melyeknek feltételezhetően jelentős 9. századi előzményük volt. Okvetlenül létezniük kellett olyan honfoglalás előtti népességeknek, melyeken belül a párválasztás terén a random-mating jobban érvényesült, mint azt a 10. századi struktúraanalízis alapján valószínűsíthetjük. így az a közismert jelenség, hogy az Árpád-kori és a késő-avarkori népességek — embertani szempontból — közelebb állnak egymáshoz, mint a honfoglaláskori népességhez, inkább a későavarkori népességek továbbélésével, helybenmaradásával magyarázható. Ez egyben azt is jelenti, hogy a honfoglalók tömege nem lehetett nagyobb az autochton népességekénél (Szathmáry 1976c). 4. Ha a honfoglalás- és Árpád-kori népességek kronológiai csoportjainak homogeneitásparamétereit áttekintjük, bizonyos kvantáltságot állapíthatunk meg. Ez a kvantáltság az egy és a két évszázaddal keltezett népességek eltérő struktúrájában nyilvánul meg. Ez eredményezi a honfoglalás- és Árpád-kori népességek igen jellegzetes strukturális dinamizmusát. Á 11—12. századi népességeknél a 10—11. századi csoport esetében tapasztalt szituáció megismétlődik; az egyik nem struktúrájának heterogeneizációja a másik nem struktúrájának homogénebbé válását vonja maga után (6. ábra). Ha a 6. ábrán a két év151
