A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Szathmáry László: Populációdinamikai szempontok honfoglalás – és Árpád-kori etnogenézisünk kérdéseihez

századdal keltezett népességek homogénitásparamétereit kötjük össze egy képzeletbeli vonallal (tehát a jobban érvényesülő random-mating alapján kialakult „stabilabb", de dialektikusan „átmeneti" struktúrákat elemezzük), akkor a férfiak és a nők kifejezett strukturális divergenciájának kezdetét a 9. század elejére tehetjük. A két nem struktúrája a 11—12. századi népességek esetében közelít ismét egymáshoz, jelentős mértékű heterogénizáció árán. Megkülönböztetett figyelmet érdemel, hogy a férfiak struktúrája a 10. században már kifejezetten heterogénebb mint a nőké, ahol ez a tendencia csak a 11—12. század folyamán válik egyértelművé. A nemek közötti talán már a 9. században helyben is prediszponált strukturális differenciát tehát a magyar honfoglalás bontakoztatta ki. Ennek során újabb, a két nemre nézve genetikailag eltérő komponensek telepedtek meg a Kárpát-medencében (az eltérés főként az egyes népességekre vonatkozik). Oka feltehetően a magyar honfoglalás történeti körülményeiben keresendő. A Kárpát-medencén kívüli demo-genetikai állapot kontinuitását főként csak az északi és északkeleti régiókban feltételezhetjük. Ez a divergencia a honfoglalás után két évszázadig együtt élt (legalábbis ilyen módon keltezett) népességek esetében már kiegyenlítődhetett (vö. a férfiak és a nők F- és t-tesztjeinek eredményeit! 3—6. táblázat). A 10—11. századi népességek struktúrája az F-próba alapján az összes lehetséges párosítás közül a legtöbb szignifikáns eltérést mutatja, s a nők esetében a 7—8. századi népesség kivételével minden kronológiai csoportra kiterjed. (Itt jegyzem meg, hogy a 7—8. századi és a 10—11. századi népesség között a 2. pontban a hasonló demogenetikai szituációk alapján strukturális párhuzamot mutattunk ki, ami természetesen nem a génállomány, hanem a folyamat jellegének hasonlóságára vonatkozik.) 4őként ez támasztja alá a nőknél megnyilvánuló (10—11. századi csoport) heterózisItás identifikálásának helyességét, az 1. pontban kifejtett irányított párválasztás valószíűségét, valamint a 10. századi etnikai és nemi arányról mondottakat. 5. Az Árpád-kori férfiaknak a nőkénél kifejezettebb további migrációja (telepítésrend!) a korábbiakban egy ízben már szóba jött (3. pont). E jelenségnek azonban más bizonyítékai is vannak (vö.: Ér у 1970c). A 11. és a 10—11., valamint a 11. és a 11—12. századi nők termete ugyanis p<0,l%-os szinten szignifikánsan különbözik. A férfiaknál ilyen jelenség nem tapasztalható (6. táblázat, vö.: 5. táblázat). Ez egyben — a gyakorisági komponensek genetikus származtatásának és arányainak összevetése nyomán — all. századtól már bizonyos pleiotrop endogámiára utal, melynek kevésbé migráló komponenseit nagyrészt a nők alkották. Épp ezért az avarkori autochton etnikai hagyományok megőrzésében is jelentősebb szerepük lehet (néhány régészeti vonatkozást Id.: Szathmáry 1975b). A másik érv, ami az államalapítás után a férfiak nagyobb migrációja mellett szól, az átlagos testmagasság és a termetkategóriánkénti {Martin 1928) megoszlás regionális vizsgálatának eredményeiből adódik. Mint azt Bartucz (1948) ma is helyetállóan írta, „... az Alföld közepén alacsony termetű, délre és nyugat felé, Dunántúlra haladva magasabb termetű avar törzsek körvonalai bontakoznak ki." (vö.: Szathmáry 1975a). A 10. században azonban épp az Alföldön éltek a legmagasabb termetű népességek, s a Dunántúl északi részén a legalacsonyabbak Az Árpád-kori arány viszont az avarkorihoz (8—9. századihoz) áll közelebb {Szathmáry sajtó alatt), s Bartucz (1938) nyomán a ma élő népességek vonatkozásában is ez állapítható meg. Ezen érvek természetesen az avarkori népességek helybenmaradása szempontjából sem közömbösek, miszerint a „kettős honfoglalás" feltevésének embertani „bizonyítékai" inkább az avarkori népességek utódainak továbbélése szempontjából értelmezendők. E rekonstrukciós vizsgálat eredményei több tekintetben nem állnak ellentétben a korábbi biometriai, demográfiai, történeti és régészeti megfigyelésekkel, csupán a népességstruktúra elemzési feltételeinek alaposabb, részletesebb kidolgozása nyomán értelmezésüknek lehetőségei, populációdinamikai szempontjai bővültek*. * A vizsgálat adatgyűjtése 1974-ben zárult le, eredményei 1975-ben fogalmazódtak meg. Azóta újjabb hét jelleggel végeztem hasonló elemzést. Mivel a következtetések fő vonásaikban megegyeznek, néhány újabb hivatkozáson túl nem tartottam célszerűnek az eredeti megfogalmazások megváltoztatását, bár ez lehetővé tette volna néhány részletkérdés alaposabb elemzését. 152