A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Szathmáry László: Populációdinamikai szempontok honfoglalás – és Árpád-kori etnogenézisünk kérdéseihez

3. A 7—8. században jellegzetes vonás, hogy a két nem génkészlete és struktúrája között igen nagy a differencia. A férfiak termetátiaga a 8. századiakéhoz, a nőké a koraavarkoriakéhoz áll közelebb (4. ábra). A férfiak struktúrája a kora-avarkoriakéhoz hasonlóan homogén (de „gen-pool"-ja ettől lényegesen eltér!), a nőké heterogénebb, de a nők „gen-pool"-jának változása korántsem olyan nagy, mint a férfiaké (6. ábra, vö.: 2. és 3. ábra). Ebből következik, hogy a vizsgált 7—8. századi férfiak többsége immigráns komponens, a nőké pedig eredetileg autochton komponens (illetve a későbbiekben a migrans férfiak leggyakoribb párválasztásának megfelelően migrans férfi és autochton nő házasságából származó utódok). Mivel a 7—8. századi férfiak nagyobb részét a bevándorlók képezhették, a helyi nőktől születő utódaik termetének variációterjedelme szélesebb, mint a 8. századi népességeké (5. ábra). Az ilyen párválasztás gyakorisága azonban nem lehetett magas, mert ebben az esetben a struktúra heterogénebb volna. E jelenség nyilvánvalóan több etnikai és régészeti kérdés felvetését teszi lehetővé, s talán ráirányítja a figyelmet, hogy régészeink ezt az etnikai „váltást" a nemek strukturális eltéréseinek figyelembevételével elemezzék. 4. A 8. században kezdődő s a 9. században felhagyott temetők népességeinek termetátiaga egyik nem esetében sem tér el lényegesen a 8. századi értéktől (4. ábra), a struktúra viszont heterogénebb (6. ábra). A gyakorisági eloszlások egy móduszúak, s helyzetük a variációs sor magasabb régiójába esik, mint a 8. században. Sőt az is jól érzékelhető, hogy az ún. ferde eloszláshoz közelítenek, mert a magas gyakorisági értékek a variációs sor magasabb abszolút értékeihez és a variációterjedelem szélső régiójába esnek (2. és 3. ábra). Úgy tűnik tehát, hogy a 8. századi embertani komponenseknek a 8. századitól eltérő párválasztási rendű népességeivel állunk szemben, amiben elsősorban a különböző genetikai státuszú komponensek hibridizációja játszhatott szerepet. Hogy ez a folyamat még nem kifejezetten panmixia útján valósult meg, arra épp a ferde eloszláshoz közelítő gyakorisági diagramok utalnak (vö.: Sperlich 1973, Srb-Owen 1952). Ennek közelebbi magyarázatát a vizsgált területen bekövetkező belső migrációban, és ezen keresztül pedig az ún. későavarok és a helyi népességek regionálisan különböző mértékű keveredésében, hibridizációjában láthatjuk, melyeken belül az izolációra való törekvést a hosszabb együttélés oldotta fel. 5. A 9. századi minta egy populációra korlátozódik (Ártánd-Kapitánydűlő), s ezért várhatóan homogénebb képet mutat, mint egy több populációból összeállított csoport. Ez a hipotézis csak a férfiak esetében teljesül, bár a hisztogramon két jól elkülönülő móduszt láthatunk (2. ábra, vö.: 6. ábra). A nők struktúrája a 8. századihoz képest heterogénebb (6. ábra), bár a gyakorisági eloszlás kettős móduszának helyzete a 8. századiéhoz hasonló (3. ábra). Az embertani komponensek ilyen kifejezett elkülönülése nyomán az ártándi népesség irányított párválasztási rendszerére következtethetünk (feltehetően szubpopulációkra utalhatunk). Okvetlenül fel kell figyelnünk az átlagos testmagasság emelkedésének tendenciájára, hiszen a késő-avarok betelepedésének eredményeként ez az érték a 7. század második felétől kezdve csökkent. Meggondolkodtató jelenség, hogy a 10. században e 9. századi tendencia tovább érvényesül. A 7—9. századi (késő-avarkori) népességek közül az ártándinak van a legmagasabb termetátiaga. Bár e momentum általános érvénye igen korlátozott, mégis azt kell feltételeznünk, hogy e populációban olyan komponensek is éltek, akik legkésőbb a 9. század elején telepedtek meg hazánk területén. Arra a kérdésre, hogy a panmixia miért nem terjedt ki az ártándi népesség egészére, s hogy ennek ellenére miért alkottak azonos populációt, alapos archeokronológiai, szociográfiai rekonstrukció adhatna választ. A férfiak embertani arculata ugyanis jobban megközelíti a 10—11. századi képet, ezzel szemben a nőké kifejezetten a helyi 8. századiakra emlékeztet. Ezáltal egy magyar honfoglalás előtti 9. századi, de ezzel azonos genetikai tendenciát előidéző betelepülés körvonalai csak a férfiak esetében keltenek gyanút. 6. A 6—9. századi nők közül a 7—8. századiak struktúratípusa a legkülönlegesebb (4. táblázat); csak a 8—9. századi népességekétől nem térnek el szignifikánsan. Ha a varianciaanalízisbe a termet átlagos értékeit is bevonjuk (6. táblázat), szignifikáns differenciát egy esetben sem tapasztalunk. A férfiaknál azonban épp ilyen szempontok alapján mondhatunk ki szignifikáns különbséget a kora-avarkori és a késő-avarkori népességek között 148