A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Szathmáry László: Populációdinamikai szempontok honfoglalás – és Árpád-kori etnogenézisünk kérdéseihez

(5. táblázat). A 9. századi és a kora-avarkori férfiak genetikai státusza viszont — a termetrekonstrukció eredményeinek tükrében — sokkal közelebb áll egymáshoz, mint bármelyikük a 7. vagy a 8. századi „griffes-indás" népességekéhez. 7. A 6—9. századi népességek strukturális dinamizmusát röviden a következőkben összegezhetjük. a) A kora-avarkortól kezdődően eltérő genetikai státuszú komponensek migrációja révén a népességek struktúrája heterogénebbé vált. b) Ez a folyamat az egyes populációkat, s a populációkon belül a két nem struktúráját nem azonos mértékben alakította át. c) A férfiak struktúrája heterogén, pleiotropikus mintázatú, ami egyrészt a kifejezettebb migrációból, esetenként az ezt követő hibridizációból, más esetben a jobban érvényesülő izolációtól ered. Bizonyítják ezt a férfiak egy- és két évszázaddal keltezett csoportjai között tapasztalható különböző irányú heterogeneitásbeli eltérések (6. ábra). d) A nőknél a különböző intervallummal keltezett népességek struktúrája között nincs nagy eltérés, tehát az autochton és az újannan érkezett komponensek rövidebb idő alatt váltak homogénné. Megfelelően prezentálja e jelenséget a t-próba eredménye. e) Mindezen megfigyelések arra hívják fel a figyelmet, hogy a késő-avarkori (7—9. századi) népességek biológiailag és etnikailag korántsem voltak olyan egységesek, mint azt a régészeti kutatások eredményei alapján megítéljük. Igen valószínű, hogy a migrans komponensek Kárpát-medencén kívüli, s azon belüli etnikai kapcsolatai a párválasztás révén tükröződnek, aminek korántsem elhanyagolható szerepe van a magyarság 10—12. századi etnogenezisének részletesebb megismerése szempontjából. A 10—12. századi népességek dinamikája 1. A magyar honfoglalás a 10. századi népesség embertani arculatának kialakításában döntő szerepet játszott. Erre utal a testmagasság átlagos emelkedésének tendenciája (4. ábra), aminek következtében a 10. századi népesség termete csak a 8. századiétól különbözik szignifikánsan (5. és 6. táblázat). Századunk 20-as éveitől kezdődően egyre inkább az a nézet terjedt el, hogy a honfoglaló magyarok alacsony, kisközepes termetűek voltak, s termetátlaguk az avarokétól alig tért el. Az avarok termetátiagát Bartucz a férfiak illetve a nők esetében 163,72 cm-nek, illetve 152,77 cm-nek, a honfoglaló magyarokét 163,64 cm-nek, valamint 152,50 cm-nek számította (Bartucz 1926, 1934, 1938, 1948). Sajnos ő a 6—9. századi népességeket egységesen avaroknak tekintette, s ezáltal a vertikális (időrendi) variabilitást horizontális szemlélettel írta le, ami a korábban közkedvelt Manouvrier (1893) féle módszer hibáival együtt nem tette lehetővé elfogadható következtetések megállapítását (Szathmáry 1976). Számunkra inkább az a megfigyelése mond többet, mely szerint a gazdagabb melléklettel eltemetett honfoglalók az átlagosnál jóval magasabb termetűek (Bartucz 1926, 1938). A 9P=5O

/O paraméter értékei szerint a két nem struktúrája lényegesen különbözik (6. ábra). A férfiak rendkívül heterogének (s ez a tendencia kifejezettebb, mint a „griffesindások" megjelenése idején), a nők viszont meglepő mértékben homogének. A termeteloszlás magasabb mérettartományhoz eső módusza feltétlenül egy új termetbeli komponens letelepedésével függ össze (2. és 3. ábra). Ez a komponens egyébként a kora-avarkorban a vizsgált népesség tekintélyes részét képezte, de a „griffes-indások" bevándorlása után arányuk lecsökkent, és csak a 9. században tűnik fel ismét. A nők struktúrájának feltűnően homogén jellege az alacsonyabb termetű komponens kifejezettebb dominanciájából ered. A 9. és 10. századi kronológiai-etnikai kérdések tükrében nyitva kell hagynunk annak a lehetőségét, hogy a 10. századi „minta" túlságosan honfoglalócentrikus, miután az autochton népességek kontinuitását feltételezhetően nem tükrözi kellően. A migrációt követő panmixikus hibridizáció a nők struktúráját a férfiakéhoz hasonlóan heterogénebbé változtatta volna. Ezért tételezhetünk fel a 10. században irányított párválasztást. Ha csak keveredéssel számolnánk, az eloszlások és a homogeneitásparaméterek alakulását úgy értelmezhetnénk, hogy az újonnan érkezett nők és az autochton nők embertani jellegei jobban illeszkedők, mint az a férfiak esetében tapasztalható (talán azért, mert a férfiak mindkét csoportja heterogénebb volt a nőkénél). Ehhez hasonló jelenség azonban 149