A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Ötvös János: Növényföldrajzi tanulmányok a Kárpáti havasok növényvilágából

Festői tájak, fenyvesek, törpefenyves, havasi legelők, vízesések, sziklás csúcsok teszik változatossá felszínét. A hegyvidék keleti része 2000 m fölé emelkedik; csúcsai: Bistricioara (1990 m), Dundet <1926 m), Pietroszul (Pietrosul) 2102 m, Rachitis 2021 m, Izvor 2033 m és Cserbükk ($erbucu) 2015 m magas. Valamikor vulkánikus hegyvidék volt — ezt bizonyítják a kúp alakú csúcsok, a beomlott kráterek nyomai, de mindenek felett az andezit jelenléte. A hegyvidék keleti fekvése, a forró ázsiai puszták közelsége nagymértékben éreztetik hatásukat, ugyanis a fahatár magasan van és ezért mezőhavas csak foltokban található a hegyvidéken. Palotailváról indultam a hegyvidék belsejébe előbb a Nagy, majd a Kis-Ilva patak völgyében. Elég meredek kaptatón jutni fel a gerincre, innen már könnyebben lehet tovább menni. Mikor elhagyjuk a fenyvest, szemünkbe tűnik a Rachitis csúcsa. Kissé nyomasztólag hatott kedélyemre a végtelen csend és az egyedüllét, ugyanis a hegyvidék belseje teljesen lakatlan. Már-már arra gondoltam, hogy visszafordulok, mikor véletlenül egy erdészház félére találtam, ahol kérésemre szállást is kaptam. Innen jártam fel a gerincre és látogattam végig a már említett csúcsokat. A csúcsokról elém táruló tájak szépsége lassan feloldotta nyomott hangulatomat — különös örömmel töltött el a viruló Rhododendronok tömegének szemlélése a lejtőkön, melyekhez hasonlót ilyen tömegesen másfelé nem igen láttam. DÉLI-KÁRPÁTOK Bucsecs hegység (Mun{ii Bucegi) A Déli-Kárpátok legkeletibb tagja a Tömösi és Törcsvári szoros közt elterülő Bucsecs hegység. A hatalmas hegytömb felszínén széles, lapos havasi rétek, csupasz sziklák, hegyes csúcsok, éles tarajok, gombakövek, sziklatornyok váltakoznak. Legmagasabb csúcsa északon az Omul (Omu) 2508 m, délen pedig a 2495 m magas Karajman (Caraiman). A hegység anyaga felgyűrt jurakori mészkő, melyre krétakori durva konglomerátum rakódott le. A jégkorban a Bucsecs eljegesedett (a jelek szerint 6 gleccser működött itt), ezt bizonyítják a teknővölgyek (ezek közt legszebb a Mäläesti völgy). A hegység déli oldalán a Jalomica és Prahova patakok erednek. Szinajáról (Sinaia) felvonón mentem fel a Furnika (Furnica) nevű hegyre (2102 m) s itt egy turistaházban szálltam meg — innen jártam be a környéket: a Furnika hegyet és a Virful cu Dort (2029 m). A Cabana Gura Dihamului turistaháztól kerestem fel a Kosztila (Co§tila) csúcsot (2489 m) és a Cerbului völgy felső szakaszát, a Cabana Caraiman turistaháztól másztam fel a Karajmanra, majd az Omult és környékét (a Jalomica völgy kezdetét) jártam be. Igen szép és tanulságos botanikai kirándulásom volt a Cerbului völgyben. A Cabana Gura Dihamului turistaháztól (980 m) indultam kora reggel útnak minden teher nélkül. A montan regióból hamar felértem a törpefenyves szubalpin övezetbe. Itt bontakozik ki előttünk ez a szép jégkorszaki eredetű völgy. A felső szakaszán (2200 m) már hófoltos helyek is találhatók. Felfelé haladtomban már a montán övezetben találkoztam egy pár havasi növénnyel — ilyen pl. a Gentiana lutea és a Viola biflóra, viszont 2100 m körül az alpin és szubalpin növényzet teljesen egybeolvadt. A díszes egyvelegből a következő havasi növényeket válogattam ki: Ranunculus alpestris, Saxifraga androsacea S. demissa, S. oppositifolia, Salix retusa, Oxyria digyna, Potentilla ternata, Geum montanum, Astragalus alpinus, Bupleurum diversifolium, Linum extraaxillaris stb. Még feljebb haladva (kb. 2250 m) a havasi növények jutnak túlsúlyba. A nagy tömegből hamarjában a következőket sorolom fel: Senecio carpaticus, Sedum roseum, S. atratum, Saxifraga carpatica, Anemone narcissiflora, Dryas octopetala, Nigritella rubra stb. A tetőkről, csúcsokról a kilátás mindenütt lenyűgöző: látni a Barcaságot, a Prahova völgyét, a Fogarasi havasok hófoltos tömbjét. Engem azonban a flóra némely újszerű vonása ragadott meg. Királykő (Piatra Craiului) 13