A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Ötvös János–Lovas Márton: Talai-coleopterológiai vizsgálatok a Síkfőkút Projecten 1976

kajában használta fel a módszert. Az újabb irodalomból G. Müller (1972) Kultúrterületek talajfelszín-bogárfaunájának változásai herbicidek felhasználása után c. munkáját említhetjük. A Barber-csapdás gyűjtőmódszert gyakorlatilag az irodalom alapján ismert módon alkalmaztuk. A kiválasztott erdőrészekben meghatározott méretű területeken (100 m

2

) tíz csapdát helyeztünk el, nagyjából Z alakzatban, úgy, hogy az átlón 4 db, a vízszintes vonalakon pedig 3 darab csapda volt. Az összegyűlt anyagot havonta ürítettük ki a csapdákból. A laboratóriumba beszállított anyagot a feldolgozásig 70%-os denaturált szesszel tartósítottuk. Az Isopodákból, Myriopodákból és Arachnoideákból álló maradék anyagot a további feldolgozásig friss denaturált szeszbe (70%-os) helyezve tároltuk. Természeti viszonyok: a) Geológiai adottságok: A „Síkfőkút Project" a Bükk hegység déli lejtőjéhez kapcsolódó 270—300 m magasságú dombvidéken fekszik; egy 1000—2000 m szélességű déli lejtésű hátságon, melyet két oldalon vízfolyásos völgyek határolnak. Geológiailag tehát a terület a Bükk hegylábperemi törmelékkúpjaként is felfogható lenne, azonban Pinczés vizsgálatai (1956,1968) alapján az alföldi kristályos őshegység északi irányban lehordott törmelékanyagának bizonyult, mely a miocén korban keletkezett.

12 viii. ix- x- xi- м3. rajz. A „Síkfőkút Project" 1976. évi hőmérsékleti- és csapadék-grafikonja a havi átlagok alapján 12. Jakucs ím. 17. 118