A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Történelem - Benda Kálmán: Francia reformátusok Magyarországra telepítésének terve a Rákóczi szabadságharc idején

ségük és családjuk nélkül, kéri, hogy a fegyveres férfiakkal együtt családtagjaik is kivándorolhassanak, s új hazájukban majd külön települést alkothassanak, így lehetővé válnék, hogy elnyerjék mindnyájan a vallásszabadságot és a királyt szolgálják anélkül, hogy az uralkodónak országán belül engedményt kellene tennie. A király elfogadta D'Aigaliers javaslatát, mire a báró félhivatalos megbízatást kapott a toborzás megkezdésére. Cavalier, akivel az államtitkár személyesen is tárgyalt, néhány száz emberével azonnal jelentkezett az ezredbe, s a kormány azt remélte, hogy példáját követik a még fegyverben állók is.

8 Közben Bonnac az uralkodói választ meg sem várva, a magyarok előtt is fölvetette javaslatát. Június 19-én ugyanis fölkeresték őt Rákóczinak Berlinből, a porosz királytól visszaútban levő követei, Ráday Pál és Okolicsányi Mihály. Ráday — ekkor a fejedelem személyi titkára és egyik legbizalmasabb munkatársa — nagy lelkesedéssel fogadta Bonnac ötletét. A fejedelem bizonyára két kézzel kap majd ezen a lehetőségen, mondotta, hiszen összeszokott, harcedzett csapatokat nyerne. Egészen bizonyos, hogy mindenben a kedvükben fog járni, s a lelkiismereti szabadság mellett földet is biztosít majd nekik, hogy a háború után megtelepedjenek.

9 Lajos király július 10-én kapta meg Bonnac fenti jelentését, s még aznap válaszolt rá: A toborzás megindult — írta — s az, akire az ügy megszervezését bízta, nemcsak az ezred felállításáról biztosította őt, hanem arról is, hogy férfiak és nők, a katonákon kívül is nagy számban jelentkeznek majd az útra. A Rákóczi követei által adott ígéretek biztatók, de várja a fejedelem nyilatkozatát, 8 A D'Aigaliers és Chamillard közti tárgyalások iratait idézi: Histoire des troubles des Cévennes ou de la guerre des Camisards sous le regne de Louis le Grand, t. II. Villefranche 1760. 11 s köv., továbbá Mme de Charnisay i. m. 273. s köv. Egyébként D'Aigalier nem tudta, hogy a camisardezred Magyarországba menne, — ez a magyarázata, hogy a vele és a camisard-okkal foglalkozó munkák sem tudnak róla. Emlékirataiban így írta le a Chamillart-ral való megbeszélést.: »II [Chamillart] me dit qu'il falóit trouver un expedient puor faire sortir du Royaume ceux qui ne vouloient pas se soumettre aux ordres de Sa Majesté sur la religion. — Je trouvoi cella difficile. И me dit qu'on les envoiroit chez un prince alié du Roy, chez qui ils seroient bien recus et ой ils mangeroient le revenu du bien qu'ils laisseroient en France. II m'ordonna de travailler á un projet pour obliger les Camisard ä prendre ce parti.« {Mme de Charnisay i. m. 161—162.) Nem tudtak ennél többet a camisard-ok vezetői, Cavalier és Rolland sem. Cavalier emlékiratai szerint XIV. Lajos először Portugáliába, majd Spanyolországba akarta irányítani őket. {Colonel Jean Cavalier Mémoires sur la guerre des Cévennes. Edité par Frank Puaux. Paris, 1918. 236—237. és 244.) A kisebb résztvevők (Abraham Mazel, Élie Marion, Jean Gaubert, Jacques Bonbonnoux) még ennyit sem tudtak {Philippe Joutard: Journaux Camisard. 1700—1715. Paris 1965.) — A hadügyi államtitkárság egyébként részletesen kidolgozta a camisard-ezred felállításának körülményeit. Eszerint az ezred hat zászlóaljból állana, három-három élén a két alezredessel. Az emberek rendes gyalogsági fölszerelést kapnak; lovat nem vihetnek magukkal, de eladhatják, s árát megtarthatják. A behajózásra Toulonban kerül sor. (Chamillart 1704. július 5-i értesítése Villars marsallnak: Mme de Charnisay i. m. 274—275.) 9 »Les deputes du Prince Ragotzi partirent hier pour retrouver aupres de leur maistre, apres avoir esté recus assez favorablement a Berlin. [...] Ces deputes m'ont assure que sy on pouvoit determiner les camisard, ä qui Votre Majesté permettra de sortir du Royaume, á passer en Hongrie, le Prince Ragotzi leur accorderoit non seulement une entiere liberté de conscience, mais leur feroit distribuer des terres ä cultiver autant qu'ils en pouvoient souhaitter et leur feroit en general toute sorte d'avantages.« (1704 június 21, Oliva: AE Correspondance politique: Suede, t. 99., fol. 145.) 84