A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: A Déri Múzeum kiállításainak története 1945–1975

A fenti, viszonylag pontosan vezetett időszakra jut a két legkiemelkedőbb adatunk: Az egy hétig tartó szovjet bélyegkiállítást 18 500 fő nézte meg. Ilyen tömeget egyetlen kiállításunk sem vonzott! Az Észt—lett—litván grafikai kiállításnak a megnyitóján pedig 1102 személy vett részt. A legkiemelkedőbb megnyitó-létszám sem azelőtt, sem azóta nem emelkedett 800 személy fölé. Statisztikai adatok hiányában csak emlékezetünkre támaszkodunk, amikor kijelentjük, hogy voltak nagy érdeklődést kiváltó kiállításaink, — talán azért is, mert a látvány élménye maradandóbb nyomot hagy az emberekben. PL: 1947 — a Debreceni újjáépítési kiállítás; 1951 — a Tretyakov képtár grafikai anyaga; 1952 — Keleti textilek; 1954 — A Déri Múzeum porcelángyűjteményéből; Szőnyi István gyűjteményes kiállítása; 1958 — a Déri Múzeum aranykincsei I.; 1959 — Benczúr Gyula gyűjteményes kiállítása; 1961 — Tóth Árpád emlékkiállítás; 1962 — a Népi textilek kiállítás (amit a látogatók levelei alapján közkívánatra ismételten meg kellett rendeznünk); a Móricz Zsigmond emlékkiállítás; Halasi-csipke kiállítás; Ellenséges tevékenység a Magyar Népköztársaság ellen; Modern francia grafika; Holló László gyűjteményes kiállítása magángyűjtők anyagából; 1963 — Csók István emlékkiállítás; 1964 — Holland festők a XVII. században; Krúdy-emlékkiállítás; 1965 — Húsz év magyar könyvkiadása; 1966 — Felszabadulásunk 20. évfordulójára rendezett országos művészi fotókiállítás; Fazekas Mihály és Debrecen; Élő népművészet; Városrendezési kiállítás; 1967 — Vajda Ernő fotókiállítása; Virágmotívumok 5 világrész bélyegein; Új korszak az emberiség történetében; 1968 — Derkovits emlékkiállítás; 1969 — 25 év politikai plakátjai; 1970 — Virág a képzőművészetben; Nyakas Miklósné kiállítása; Belorusszia népi üveg- és szövőművészete; 1971 — Kijev hős város; 1972 — Bőrművesség a XVIII—

XIX. században. Az itt felsorolt néhány cím elenyészően kevés 30 év kiállításaiból, de annyit mégis elárul, hogy a tömegek érdeklődése egyformán irányul művészeti, politikai, irodalmi, bélyeg és népművészeti témákra. Azt is megállapítottuk, hogy ami kuriózumként hat, és hiteles tárgyi anyag, annak vonzó ereje mindig nagyobb. Egy-egy gyűjteményes kiállítás, amelyen egyébként soha nem látható anyagot is megtekinthet a közönség, mint Benczúr, Csók vagy Holló életművét bemutató kiállítás anyagában magángyűjtők kollekciójából is kölcsönzött tárgyak, — különösebb propaganda nélkül is becsalogatják a látogatók nagy tömegeit a múzeumokba. A politikai és irodalmi kiállítások közönségének nagyobb százalékát a tanulók jelentik csoportosan vagy egyénileg, akik tanulmányaikban hasznosíthatják a látottakat. A 30 év során azt is volt alkalmunk megfigyelni, hogy bármilyen kitűnő rendezésben és installálással, a maga nemében kifogástalanul szépnek mondható anyaggal, tablókkal, megfelelő propagandával népszerűsített kiállítások mint pl.: A makaritare indiánok között; A realizmus nagy mesterei; Balló Ede festménymásolatai; Képzőművészeti reprodukciós kiállítás; Az impresszionizmustól napjainkig — UNESCO reprodukciós kiállítás; Nubia műemlékei — UNESCO fotókiállítás nem hozták meg a remélt sikereket, látogatottságot. A megnyitók után a kezdetben szépnek mondható érdeklődés ellanyhult, amint híre járt, hogy a kiállítás nem tartalmaz muzeális értékű tárgyi anyagot. A múzeumoktól a közönség azt várja, hogy itt olyan eredeti darabokat csodálhat meg, melyeket magánemberek nem képesek megvásárolni, és a múzeumokban dolgozó szakemberek avatott szemmel, másoktól el nem várható szaktudással az alkotók legreprezentánsabb darabjait, illetőleg az iparművészeti, 436