A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: A Déri Múzeum kiállításainak története 1945–1975

nincs. Az 1971-es Évkönyv jelentése szöveges részében 17 időszaki kiállításról olvashatunk, míg ugyanitt a kimutatásban 18 kiállítás címe szerepel. (Ebből Debrecenben 16 kiállítás nyílt.) Évkönyveink jelentéseiben csak 1958-tól szerepelnek címeikkel időszaki kiállításaink, melyek valamelyes támpontul szolgálhatnak, de ugyanakkor félrevezetők is. Pl.: 1968-tól három, kétpéldányos vándorkiállítást készítettünk (ezek száma a későbbiek során szaporodott!) — egységes méretű keretben —, melyeket „Nagy magyar festők", „Politikai plakátjaink" és „Hajdú-Bihar megye műemlékei" címmel megyénk Művelődési Otthonaiban állítottak ki. Az ilyen jellegű kiállítások feltétlenül hasznosak, mert a múzeum ízelítőt ad a kisebb települések lakosságának mint Ebes, Tépe, Nagyhegyes, Nagypród stb. Jóllehet kiállítással 10—12 kisközségben jelentkeztünk, de lényegében 3 vándorkiállítást forgalmaztunk. A Művelődési Otthonok vezetőin múlott az, hogy megfelelően ismertetve a kiállított tablókat, múzeumi látogatókká váltak-e azok az emberek, akik a Művelődési Házakban vándoranyagunkat megtekintették. Rosszabb a helyzetünk közvetlenül a felszabadulás utáni tíz esztendő anyagának összeállításánál. A Déri Múzeum 1948—1956-os Évkönyvében az időszaki kiállításainkról csak egy kimutatást találunk, a látogatottságra pedig azt, hogy a „számlálás rendszere sem volt megbízható, támaszpontot csak a vendégkönyvbe való beírások adnak." Ha más intézménnyel közösen rendeztünk kiállítást, többnyire akkor is szükség volt tárgyak restaurálására, s ma sok esetben a munkanapló, illetve a megnyitókon való részvétel bejegyzésének ténye nyújt segítséget 30 év kiállításainak hozzávetőlegesen megközelítő pontosságú összeállításához. 1953. március 18-tól, az akkori vezetés dicsérendő kezdeményezése folytán naponta összesített „múzeumi eseménynaplót" vezettünk. Ma már megállapíthatjuk, hogy ez sem volt mindenre kiterjedő. 1958-tól a korábbi megszokást lazította az a tény is, hogy a Múzeumok Központi Gazdasági Igazgatósága 1963-ig előfizetett a „Sajtófigyelő" szolgálatra. Ettől kezdve az eseménynaplókat a mindenkori adminisztrátor szorgalma szerint igen rapszodikusan vezették. A sajtófigyelővel „kisegítve" 1961. december 31-ig a napló vezetése rendszeresnek mondható. Ezután az adatok hiányosak, pontatlanok, ezért lényegesen kevesebb kiállítást tüntettek fel benne a ténylegesen rendezettek számánál. A felsorolásokra jellemző az is, hogy a rendezvényeknek csak nyitó dátumai szerepelnek, a kiállítások bezárását — az egyáltalán nyilvántartottaknál — csak igen ritkán rögzítették. A munkánkat némileg könnyítette az ún. „teremfoglalási nyilvántartás" néhány évjárata, melyből sok hiányzó adatra tudtunk még fényt deríteni, a saját restaurálási feljegyzéseink mellett. Időszaki kiállításainkról a látogató-statisztikát csak 1959. decembertől 1962 márciusig vezették. Ezekből az adatokból téves következtetést vonhatnánk le, mivel „ölelkező" számokat tartalmaznak, ugyanis egy-egy időszakban változó időtartamig esetleg több kiállításunk is volt egyszerre. Ilyenkor az adminisztráció egy-egy kiállításra az eladott belépőjegyek alapján állapította meg az össz-látogatók számát, akik párhuzamosan minden kiállításunkat többnyire megtekintettek. A statisztikák ilyen vagy olyan meggondolásból kialakult számadatai szerint a múzeumok és a kiállítások látogatóinak száma 1970-ben 7,5 millió, 1974-ben 10,5 millió volt. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy minden állampolgárunk, tekintet nélkül korára, megnézte valamelyik múzeum kiállítását. Tudjuk, hogy ez nem lehet így, ezért szükséges hozzá magyarázat. A megnövekedett turizmussal hozzávetőleg évente 2—3 millió kül421