A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: A Déri Múzeum kiállításainak története 1945–1975

földi látogat el hozzánk, akikből csoportosan vagy egyénileg kb. 60—70% múzeumokat is felkeres. így megtörténik az, hogy van olyan állampolgára hazánknak, aki esetleg sohasem járt még kiállításainkon. Legfőbb célunk és feladatunk az lehetne, hogy minél szélesebb tömegeket mozgassunk meg annak érdekében, hogy rendszeres múzeumlátogatókká váljanak. Ahhoz pedig, hogy több évtized múlva is számba vehessük kiállításainkat, s a rendezvényeink látogatottságát, célszerű lenne megnyugtató módon központilag rendezni a statisztikai kimutatások vezetését. Szigorú rend szabályozza minden hivatal, intézmény irat-anyagának selejtezését, illetőleg azoknak a Megyei Levéltárakhoz történő beszolgáltatását. Egyre nehezebbé válik később egy-egy intézmény, hivatal, üzem életével, működésével kapcsolatos eseménysorozat összeállítása, mivel sokkal több idő- és energia ráfordításra lesz szükség a levéltári kutatás közbeiktatásával. Az MSZMP kongresszusain számadatok dokumentálják az előző kongresszus óta eltelt időszak fejlődését vagy lemaradását. így tudomást szerzünk népgazdaságunk valamennyi tevékenységéről, köztük arról is, hogy az előző kongresszus óta mennyivel emelkedett a képzőművészeti tárlatok, múzeumok látogatóinak száma. Jóleső érzéssel vettük tudomásul a kongresszusi beszámolóból, hogy „új szépművészeti központok alakultak ki, s egy-egy megyeszékhely vagy más város mind több országos jelentőségű képzőművészeti rendezvény helye." Számadatok bizonyítják azt is, hogy mennyivel növekedett a vidéki tárlatok száma, de amíg ezt a kongresszusokon jelentős lépésként könyvelik el, az alsóbb szervek a múzeumok hibájául róják fel, hogy időszaki kiállításaink zöme képzőművészeti tárgyú. Ehhez tudnunk kell azt, hogy a kép nehezebben érthető meg mint a vers, vagy próza, vagy egy-egy zenemű, mivel a színek kifejezésmódja nem olyan egyértelmű mint a szó, vagy egy kellemes dallam, s az embereket erre rá kell vezetni. A szakmához szükséges ismereteket — esetleg nehézségek árán is —, különböző meggondolásokból kénytelen mindenki elsajátítani, ha előrébb szeretne lépni. A művészetek megértése nem kényszer, éppen ezért sokan talán szükségtelennek is tartják. Emiatt feltétlenül meg kell találni a módot, hogy igényeljék az emberek a kultúrának ezt a területét is megérteni. A múzeumoknak szükséges érdeklődést felébresztő előadásokat tartani, a kiállításaikat vonzóvá tenni, a nemzetközi értékű tárgyakat megfelelő módon propagálni. A kultúra megfogalmazásánál lényeges annak változó szerepe a változó társadalomban. Ugyanis a felszabadulás utáni közönség száma jelentősen gyarapodott, megváltozott az összetétele, jellege, és más az igénye is! A felszabadulás után mindaddig míg mindkét emeletünkön az állandó kiállításainkat ismét megnyitottuk, majd a 30 év alatt újrarendeztük, különösebb központi program nélkül egy-egy témakörbe csoportosítva gyűjtemény-anyagunkat, időszaki kiállítások formájában bemutattuk az érdeklődőknek. Ezzel hármas ügyet szolgáltunk: a kiállításokon keresztül a népművelést; nemzeti múltunkat, hagyományainkat ápoltuk a bemutatott tárgyi dokumentumokkal; valamint az igazi értékek bemutatásával, tárlatvezetésekkel, előadássorozatokkal a giccs ellen harcolva az ízlésnevelés terén reméltünk sikereket. Időszakosan megrendezett kiállításainkkal az igényt próbáltuk felkelteni és kifejleszteni, mert az embereknek a kulturálódásban való részvétele ezzel kezdődik. Évszázadok művelődési viszonyait vizsgálva azt is tapasztalhatjuk, hogy minden politikai rendszer, társadalmi osztály megteremti azt a környezetet, amely belső lényének tükre vagy szimbóluma. A múzeumok feladata — tárgyi 422