A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Irodalomtörténet - Kilián István: Adatok a Csokonai-család történetéhez

a lelkész kertjében a hegyen a diófák alatt alusza (!) álmát. Alcsuth 1906. April 2-án Mészöly Győző ev. ref. lelkész." Mészölynek ez a bejegyzése megzavarja a költő nagyapjának eddig ismert pályaképét. Pataky László levéltári forrásokra hivatkozva úgy tudja, hogy Csokonai László 1726-tól 1743-ig Ácson, ezután Győrben 1749-ig, majd Kömlődön szolgált 1753-ig. Innen került Alcsútra, ahol haláláig (1762-ig) látta el lelkészi feladatát. Ezeket az életrajzi adatokat magam is végigellenőriztem az említett egyházaknál, tehát ezek az életrajzi adatok igazak. Pataky közléséből még az is kiderül, hogy Ács előtt Győrben tanító volt a költő nagyapja. Mészöly szerint viszont előbb külföldön tanult, azután Győrben volt tanító 1709ig, innen Ácsra került még ugyanebben az évben prédikátornak. Mészöly további adatai nem mondanak ellent a Pataky László és a magunk kialakította pályaképnek. Az ellentmondást egyelőre csak úgy tudjuk lezárni, hogy az eddig ismert levéltári forrásokra hivatkozunk. Sem Ácson, sem Győrben nem találtunk arra vonatkozóan adatokat, hogy Csokonai László 1709-ig Győrben, 1709-től pedig Ácson szolgált volna. Mészöly állítása nem lehetetlen, nem áll azonban emögött az eredeti forrás bizonyossága, s így lehetséges hogy a maga vagy más felületes kutatásának esett áldozatául. Mindenesetre adatai a további lehetséges levéltári források feltárása után bizonyításra szorulnak. Csokonai László egyéniségéről legfeljebb csak sejtéseink lehetnek. Győrben teljesen lehetetlenné tette magát, hosszabb ideig tulajdonképpen csak Ácson szolgált, Győrött négy évig volt, Kömlődön ismét csak négy évig, Alcsúton azonban hosszabb ideig szolgált. Áz a sejtésünk, hogy az erősen katolikus Győr után Ács, Kömlőd és Alcsút csak jobbak lehettek a kálvinista pap számára annak ellenére, hogy Győr református vallású lakossága az összlakosságnak mindegy egyharmadát tette ki.

34 Ez az egyharmad jóval nagyobb lehetett, mint Kömlőd vagy Alcsút református lakosságának száma.

35 Ha pedig abból a tételből indulunk ki, hogy minél nagyobb a hívek száma, annál nagyobb a pap jövedelme, akkor úgy tűnik, hogy Csokonai László mindig roszszabb és rosszabb állomáshelyre költözött, s ezek után ismét csak nem csodálkozhatunk, hogy az egyre inkább csökkenő jövedelem, valamint a növekvő gyermekek miatt mindig jobban és jobban bonyolódott adósságai kibogozhatatlan csomójába. A tanítással is voltak problémái. Nyilván nemcsak arról van szó, hogy idegen szavakat használt, hanem valami más difficultás, gravamen is előfordult. Némileg érthető principálisával, Komáromy Pállal való későbbi ellentéte is, hiszen egy templom jövedelmén kellett megosztozniuk.

36 Van azonban egy 33 Alcsút. Református Lelkészi Hivatal. Keresztelési Anyakönyv 1753 után. 30—31 lapok között egy később betoldott lapon található az idézett beírás. 34 Borsi Hajnalka idézett kéziratos tanulmánya szerint Győrben ekkor 4000 ezer református élt. Később azonban csökkent a számarányuk. Győrben, ugyanis 1851-ben 18 000 ember élt s ennek mintegy 1/4-e volt református, illetve evangélikus. Vö. Fényes 1851. II. 71. 35 Kömlődön 1851-ben az 1030 lakos közül 686 református, 216 katolikus, 26 luteranus és 102 zsidó volt. A lakosságnak tehát több mint a fele református volt. Fényes 1851. 260. Alcsúton 307 katolikus és 830 református élt. Fényes 1851. I. 19. Ács község 4000 lakosa közül 2/3 rész református volt, tehát mintegy 2300—2400 fő. Fényes 1851. I. 7. 36 Már az 1747. május 23-án lezajlott egyháztanács beszél a két lelkész közötti vitáról: „Proponáltatok Tiszteletes Prédikátor Uraimék között ki fakadott Némely praejuditiumoknak (!) nevezetesen a Tiszt[e]l[etes] Komáromi Pál Uram[na]k deprecatioja alkalmatosságával, es erumpal (!) actusa Tiszt[e]l[etes] Csokonai Uram[na]k accomodatiojaban leendő Compositiojában Cominaltatott T[ekin]t[ete]s Patonai János kapitány Uramn[a]k intentioja által. Győr Református Lelkészi Hivatal. Protocollum. 1747. máj. 23. 149. p. A kettejük közötti megromlott viszonyról Pataki 1973. Tud ugyanerről a megromlott viszonyról Barsi Hajnalka is. 7. p. 395