A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Művészettörténet - Masits László: Műemlékek–múzeumok Hajdú-Biharban

27. kép. Kölcsey Ferenc — 138 éven át lappangott — autográf végrendeletének (Pozsony, 1834. május 25.) borítéka, a „végintézet" írójának soraival. (398X247 mm.) Kölcsey 1813-ban közli egyik barátjával: „Az én lakom Álmosd, Debrecen mellett Biharban." A magyar reformkor ideált kereső államférfia, költője (húsz egynéhány verse is álmosdi keltezésű) érik a szerény udvarházban, ahol a töprengő Kölcsey emberi magatartásának mércéjét is kijelölte. Késői rokonai is halála százados fordulóján ezt vésették márványba: „S SZÁLLJ KIRÁLYI SASKÉNT ÉGI PÁLYÁN, / SZÁRNYAIDNAK NYÍL SZOKATLAN ŰT, / S HOMLOKODRA TÚL A FÖLD HOMÁLYÁN, / NYERSZ JUTALMUL CSILLAGKOSZORŰT." Ma is ez ragyog az álmosdi lak eresz alatti falán. * gálja Kölcsey eszméinek további, az egész hazára szétsugárzó hatását." (Barta János egyetemi tanár, az MT. Akadémia képviselője.) „A Kölcsey-kultusz történetében úgyszólván korszakjelző ennek a hiteles, az író korának szellemét és hangulatát lehelő emlékháznak a létrehozása. Bizonyos vagyok abban, hogy emlékeztető és eszméitető hatása messze túlterjed majd a helyi kereteken." (Julow Viktor adjunktus Kossuth Lajos Tudományegyetem.) „A Himnusz költőjéhez méltó emlékházat alkotott az összefogás és kegyelet. Maradjon mindörökre nemzeti zarándokhely." (Bán Imre egyetemi tanár. Kossuth L. Tudományegyetem.) Nyolc év múlva a következőket olvashatjuk: „...1968-ra sikerült megoldani az álmosdi Kölcsey-kúria jövőjét. Ma ez az objektum egyik legszebb és legbeszédesebb irodalmi emlékhelyünk." Miklós Róbert: Irodalmi emlékhelyeink jelene és jövője=Múzeumi Közlemények 1976. 1. Országos Múzeumi Tanács 96. Szerkeszti: Kodolányi János. 373