A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Történelem - Benkő Ferenc: Debrecen gyógyszertárai a XVIII. században

1705. okt. 21-én és az azt követő napokon sokszázados történetének egyik legnagyobb pusztítása érte Debrecen városát. Károlyi Sándor és Esterházy Antal kuruc generálisok megparancsolták, hogy a lakosság ürítse ki a várost az Erdélybe vonuló német hadak elől, melyek a Nagyszebenben bezárkózott Rabutin generális felmentésére mentek, mert máskülönben felégetik. Viszont a felmentő hadak vezére, Herbeville, az akkor már 1693 óta szabad királyi várost császára tulajdonának tekintette, és ottmaradást parancsolt. A lakosság a menekülést választotta, melyért szörnyű árat fizetett. A Herbeville, Leopoldus Schlick, Dietrich von Glöcksberg osztrák és egy dán generális vezénylete alatt álló német és zsoldos dán hadak elképzelhetetlen rablást, pusztítást és rombolást tettek, aminek a patika is áldozatul esett. „Patikába a Tóczón kívül megtelepedett Német Tábora városba bejövén pusztításokat követett el s a károk értéke megszámlálhatatlan. Patikabéli szerszámaink a javából három ládával, amit hamarjában öszve lehetett kötöztetni, elvitettünk, de a mi otthon maradott, mind a póczokbul, mind amelly edények, ón s réz mozsárok el ásattanak a földben, oda vagyon; laistrom szerint szedte kezéhez a tábori patikárius, a mint az ott felejtett vagy hagyott írásból láttzott, némelly vizek, füvek gyökerek meg hagyattanak intacte. Ezt mindaz által, ha Isten megtart városostól hamarabb felépíthetjük, mint a typographiát, levén ebben a kár legalább 4000 forint."™ 1719-ben, amikor egyébként pestis is fenyegette a várost, a patikát tűzvész pusztította el. Ezt Szűcs István így írja le: „majd a piaczutca felé forduló tűzfolyam a város nagyobb és kisebb közházát, 32 boltot, a kistemplomot, typographiát, patikát, három közcsapszéket, magtárt, város istállóját, két vendéglőt, postaházat, hadbiztosi szállást, kenyeres színt, vargák, csizmadiák és szűcsök árulóhelyeit, összesen többet 400 háznál emésztette fel, úgy, hogy a faés földházaknak alig maradott csak kis része is meg."

2i Weszprémi a Succintában megemlékezik erről az első debreceni gyógyszertár épületéről: „A régi budai gyógy szertárosok emlékével kapcsolatban iüt az eszünkbe, hogy ebben a mi városunkban is létezett már a régmúlt időktőt, fogva gyógyszertár, melynek az idő vasfogától összeomlott maradványait akkor mutatták nekünk, amikor Domokos Márton főbíró gondoskodásából 1753-ban a Piacnak nevezett téren a város közköltségén új gyógyszertárat építettek."

2

* A gyógyszertár a Város tulajdona volt egészen 1771-ig, amikor Kazay Sámuel gyógyszerész a patikát megvette, a vételt a királyi biztos csak 1773-ban hagyta jóvá. Eddig fizetett provizorok kezelték. Kazay a tulajdonjog megszerzése előtt maga is provizor volt. A provizoroknak beszerzésben, számadások elkészítésében, a tartozások nyilvántartásában segítettek a patika-inspectorok. A Hajdú-Bihar megyei Levéltárban található iratokból látható, hogy azokat hol a patikárius, hol az inspector készítette. A Patika neve „Városi Patika", vagy „Apotheca Liberae Regiaeque Civitatis Debreczinensis" volt. Az „Arany Angyal" név csak később ragadt reá a következő században. Nem képzelhető el, hogy a puritán kálvinista Debrecen az angyalokat, ezeket a bibliai lényeket még így is profanizálta volna. Hazánkban akkor még egyetemi szintű gyógyszerészképzés nem volt. A provizorok idegenből jöttek, főleg a török uralomtól mentesült királyi Magyar23 Szűcs i. m. 716. 24 Szűcs i. m. 762. 25 Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Harmadik száz. I. és II. tized (Ford. Vida Tivadar., Budapest, 1970) 605. 93