A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Történelem - Benkő Ferenc: Debrecen gyógyszertárai a XVIII. században

országból: a Felvidékről, Eperjesről, Kassáról, Besztercebányáról. Csupán Csáti Sámuel volt debreceni származású. Működési idejük összeállítása hiányos, mert olyan szerződések, amilyeneket a városi orvosokkal kötöttek, nem találhatók. 1705-ben Nemsovits János volt a patika kezelője.

26

1717-ben Milling János, 230 magyar forint fizetéssel. Munkatársa Jakab, törő (contusor), aki a növényi részek és egyéb anyagok porítását végezte 36 forint és 80 krajcárt kapott.

27 Többet tudunk Landich Jánosról, aki Trencsénből származott és mint jeles vegyészt említik.

28 Sokoldalú ügyes ember lehetett, akinek a város jó hasznát vette. Milling János halála évét nem ismerjük, de Landich János 1717-ben már Debrecenben tartózkodott, mert a városi jegyzőkönyvben az olvasható, hogy „Eugén herczeg 1717-évben parancsolt, hogy a város a Moldvából ide törekvő tatárok és más pogányság ellen obvallája magát egy árokkal. Minthogy egyéb mérnök nem lévén Landik János Patikárus mérje ki a kapuk állását."

2

^ 1722-ben a két patika-inspektor Szoboszlay György és Lévai István volt, kettőjük saláriuma 72 forint, míg Landich János 250 magyar forintot (florenos hungaricales, 20 szekér fát és 6 köböl búzát kapott. A készpénz 1723-ban 270 forintra emelkedett.

30 1725. dec. 5-én tették fel az 1719-ben elkezdett új templom tornyának pozsonyi vékányi nagyságú gombját, melyben latin nyelvű réztáblán örökítették meg, hogy „ Városi gyógyszertári gondnok és a gomb aranyozója Landich János.

31 Landich 1729. jún. 8-án halt meg.

32 A Protocolonban olvashatjuk, hogy 1729 első felére Landik János Apothecariusnak fizettünk 2 Angiáriára

33 150 forintot. 1729. júl. 15-én özvegye, Eleonóra Landichin szépen kaligrafált quietantiát, nyugtát írt alá „30 Rf harmintz Német forintról néhai idvezült férjem, új Tornyon való óra Mutató 4 Táblák megfestéséért és órára való vigyázásért."

u Eleonóra Landichin a Quietantiát szép szálkás gót betűkkel írta alá, valószínűleg nem tudott magyarul. Utóda Pókai Benjámin volt, aki Weszprémi szerint „1733. dec. 9-én végezte be életét."

3

'

0 Pókairól eddig annyit sikerült kiderítenem, hogy Friziában Frenakerben tanult

36

. „A gyógyszertár igazgatásában követték őket a körmöci Schwarzwalder Zsigmondék, apa és fia; az eperjesi Kraudi, a pozsonyi Moser, akit Besztercebányáról Moller Károly Ottó műhelyéből hívtak meg és a 26 Lásd Ecedi i. m. 27 HBmL. slN. A. 1013 b 26 Patikai számadások 1717—1780/81. 28 Lásd Weszprémi i. m. 40 sz. 29 Sápi Lajos: Debrecen település és építéstörténete. (Debrecen, 1972) 26. 30 HBmL. IV. A. 1013/16b, 26., 10. sz. alatt Quietantia (nyugta) Kelt 1722 die 22 Xbre 11 sz alatt „N. Debreczen Város Apothecájának 1723-ik Esztendőbeli Proventusa megyén in summa gener. computando Landik János Apothecarius ur Annuális fizetés exolváltatott pénzül. 270,00." 31 Szűcs i. m. 766, 767. 32 Weszprémi i. m. id. helyen. 33 angiaria=l/4 év 34 Patikai számadások. Lásd. 27. jegyzetben. 35 Lásd Weszprémi i. m. 40. sz. 36 A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára Q2714 jelű könyvében, melynek címe: Pharmacopoeia Collegii Regalis Medicorum Londinensis. Amstelaedami apud Joannem Boom MDCCXXII a címlapra kézírással van beírva „Pharmacopoeia Cittis Debrsis". Következő oldalon: „Franequer (iae) Frisior (um) — 1726. 10. 8bris venit in possessionem — Beniaminis Pókai Cui symbolum-Per aspera ad prospera." A könyvben egyébként a két elő- és a két utolsó lap mindkét oldalán abc sorrendben latin növénynevek magyar felsorolása található. Több ma már nem használatos is, pl. Melissa = mézgancs, vagy Acacia = kökényfa stb. 94