A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)
Történelem - Benkő Ferenc: Debrecen gyógyszertárai a XVIII. században
és zaladser tárgyában végezteti: Hogy a minemű méhsert itt főznek és csinálnak, pintjét négy pénzben adhassák és árulhassák. Nem Különben a zaladsert, melyet itt müveinek, a ser bírák kezeljék, a város számára; dézma gyanánt minden csebren túl húsz-húsz pénzt adjanak és szolgáltassanak". 16 Végül a vinum crematum 17 a tisztabor seprűjéből főzött jó és tiszta égett bor. Szigorúan tilos „az egyébb matériából való gyanús, hitvány ital, úgymint a rozsból, árpából főzött lengyel pálinka, a szilvából főzött égett bor, a gorelyka és aquavita." 18 1698. jan. 5-én rendezték a tisztviselők fizetését (Salaria Dnorum officialium). Ekkor a ser-, méhserbírák és az égettbor-bírók 30—30 magyar forintot kaptak. A főjegyző fizetése 150 forint, a vicenótáriusé 100 forint volt. Sem ekkor, sem a következő 1699-es év elején patikainspektor választásáról nem esik szó. A Protocolon szerint 1700. január havában választották meg M onori Istvánt, Ormós Mihályt és Ajtay Andrást az első patikafelügyelőket (Inspectores Mulsi Cerevisiae et Cremati — ас — Apothecae). 19 Ez az odavetett „ас", úgy tűnik, mintha az eddig szokott két személyre két munkakörhöz hirtelen szükségből odacsaptak volna egy harmadikat is. Bizonyíték ez arra, hogy a patika 1700. jan. 5-én fennállott, ha szükség volt a felügyeletére. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának viszontagságai miatt az 1700-as évek elejének jegyzőkönyvei hiányosak, de a későbbi időkből számos patikainspector neve ismeretes. Általában az égettbor és a patika felügyeletét kapcsolták össze, de találunk példát arra is, amikor az építőbírói és patikafelügyelői tisztség 20 járt együtt. 1716-ban Inspectores Aedificior et Apothecae volt Komáromi István és Szoboszlay György, ugyanez évben az Inspectores Cremati tisztségét Csatáry János és Ugocsa Mihály töltötte be. Az előző évben a patikában felújítási munkálatokat végeztek. 21 A fentebb említett tisztviselők hivataluk megkezdése előtt esküt tettek. Az első esküformák 1717-ből maradtak fenn, amikor a kuruc háborúk zűrzavarának elmúltával a viszonyok rendeződni kezdtek. Némelyik inspectori esküforma több, módosított változatban is fennmaradt. A patika inspector esküjének szövege (Formula Juramenti): En N. N. Esküszöm, hogy Inspect ióm alá bízatott N.(emes) Város Patikája hasznára és Conservátiójára vigyázok, abból való jövedelmet a minden napi szükséges kölcségeken kívül nem másuvá, hanem Perceptor uraimék kezekben szolgáltatom I. е. u. s. (Isten engem úgy segéli jen)" 22 16 Lásd Zoltai i. m. 17 crematum, i = vinum crematum, idem ас aqua vita= pálinka, égett bor. Lásd Bartal. 18 Lásd Zoltai i. m. 19 HBmL. IV. 101 l/a 24 (Protocolon 1697 jan. 1—1700 dec 31) — Érdekes későbbi adat: Specificatio Publicarum Civitatis Domnorum 1770. aug. 21. — 1. „Apotheca Civitatis, ubi étiam Cremati ustrina... Stb" Legalább is később, a pálinkafőző tehát ott volt, ahol a patika. 20 HBmL. IV. A. 101 l/a 28 (Protocolon 1712. jan. 1—1716 dec. 31.) 799. 21 HBmL. IV. A. 101 l/a 28 „Apothecae Juventatores D. Joannes Veresmarti Michail Bárányi, Stephánus Komáromy et Andreas Ketskeméti denominantur" 22 HBmL. IV. A. 101 l/a 29 (Protocullum Annorum 1717—1719) 823. (1717. jan. 1—1719 dec. 28.) — HBmL. IV. A. 101 l/a 29 833. 15. sz. „Formula Juramenti Inspectorum Cremati: Én N. N. esküszöm, hogy égett bor Inspectorságomban a város hasznára jövedelmére vigyázok, a kölcségeket igazán feljegyzem de a jövedelemhez nem nyúlok, hanem a csaplárral egyenesen a Perceptorátusba administráltatom, az élőmbe adandó Instructiot mindenekben megtartom, és annak idejében igazán számot is adok. I. е. u. s." — HBmL. IV. A. 101 l/a 29 823. „Formula Juramenti Perceptorum: Én N. umf. (esküszöm Szerző) hogy Perceptorságomban, a mellyben most állíttattam, a N. Várost illető jövedelmeket: (adó pénzt) igazán beveszem, abbul semmit magam, vagy más hasznára tsak ideig is nem fordítok a rendes Saláriumokon kívül semmit Commissio nélkül kinem adok, és az élőmben adandó Instructiot szorgalmatossan megtartom Isten e." 92