A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Történelem - Benkő Ferenc: Debrecen gyógyszertárai a XVIII. században

jegyzéssel található a tanácsi jegyzőkönyvben, miszerint „Patika instructiójára Doctor Huszti István installáltatik" .

10

Ez az első mondat, amelyikben a Városi Jegyzőkönyv az apothecát említi. 1703-ban is említés esik a patikáról a következőképpen: „1703 Die Lunae 26 Mártis in Sedria — A patikának inventálására Conscript iájára deputáltatnak Doctor Huszti István Veresmarti János Monori István és Toldi Pál uramék." 1701-ben tehát már működött patika Debrecenben, vagy legalább is felállítás alatt állott.

11 Mielőtt a patika történetére, az azt kezelő városi patikusok (provisorok) és a felügyeletét ellátó városi orvosok (physicus ordinariusok) személyére rátérnénk, meg kell ismerkednünk egy sajátságos helyi intézménnyel, a patika felügyelőkével (Inspectores Apothecae). Első megjelenésük ideje jelzi a patika alapításának évét is. A Város pénztárát illető jövedelmek kezelésére és a jövedelmet nyújtó gazdálkodás vitelére a Szenátus a Választott Hites Közönség soraiból ún. szubalternus tisztviselőket választott, általában szakágazatonként kettőt, akik az illető gazdálkodás ügyeivel foglalkoztak. E tisztviselők a Szenátus által megállapított díjazásban részesültek. A többi tisztségviselővel együtt az év elején választattak és tisztüket egyazon munkakörben egy évig tölthették be, de másik munkakörre a következő évben választhatók voltak. Komoróczy szerint: „Kétségtelen, hogy a feudáliskori Debrecennek talán egyetlen hivatali állása sem volt, amely a gazdálkodással, a pénztárkezeléssel, a városi vagyon nyilvántartásával össze ne függött volna."

12 Ezek a tisztségek a szükségletnek megfelelően változtak. Voltak, melyek igen hosszú ideig állottak fenn; ha a szükség úgy kívánta, újakat is kreáltak, a feleslegessé váltakat viszont megszüntették. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány fontosabbat: borbírák (judices v. inspectores vini); serbírák (insp. cerevisiae, ill. mulsae); égettborbírák (insp. cremati, vagy másnéven insp. vini adusti); építőbírák (insp. aedificiorum, vagy agronimi); házi- és hadiadó számadók (ezek voltak a perceptores domestici); árvagyám (insp. pupillorum); vásár-, vagy piacbírák (iudices fori); nyomdafelügyelő (insp. typographiae) stb. és a bennünket legjobban érdeklő patikafelügyelők, az inspectores apothecae). Patikafelügyelőket a városi jegyzőkönyvek tanulsága szerint első ízben 1700 januárjában választottak.,

13 A fogalmakat tisztázandó, szeretném ismertetni, hogy mit értettek akkoriban mulsa, vagy mulsum, cerevisia és vinum crematum név alatt. A mulsa, vagy méhser sonkolyon megforrott víz, kellemes hűsítőital.

14 Dunántúli búcsúkon még a közelmúltban is árulták. Mérésére „Aranybarna üveganyagból gyakran készültek nálunk méhser es ún. „már czos"-poharak, eleinte egy barokkos ízlésű magas, középen befűződő orsóformában, később egyszerű henger alakban".

15 A cerevisia az árpából főzött ser, melyet akkor zaladsernek, vagy szálad-sernek is neveztek. Akkoriban a méhsert jobban kedvelték. 1587. dec. 21-én azt mondja a városi jegyzőkönyv: „az itt készített méhser 10 Protocolon Anni MDCCI Inclytus Senatus Liberae ac Regiae Civitatis Debreczen stb. (1701. I. 1—1705 XII. 30.) HBmLW. A. 101 l/a 25., 98. 11 HBmLlV. A. 101 l/a 25 12 Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig. (Debrecen, 1969) 47. 13 „Dmi Officiales const ituti sunt ordinesque stb. Mulsi Cerevisiae et Cremati ac Apothecae Stephanus Monori Michail Ormós et András Ajtai." HBmL IV. A. 101 l/a 24 614. 14 mulsa, mulsae = mézes bor potio ex melle et vino confecta. Lásd Bartal: A magyarországi latinság szótára (Budapest, 1901) 15 Borsos Béla: A magyar üvegművesség (Budapest, 1974) 94. 91