A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabó Sándor Géza: Jánosi Zoltán debreceni munkásságáról

Szabó Sándor Géza Jánosi Zoltán debreceni munkásságáról „Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyújtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt. És e képpen cselekedék Absolon egész Izraellel, valakik Ítéletért a királyhoz mennek vala, és igy Absolon az Izrael fiainak sziveket alattomban megnyeri vala." (II. Sám. 15:5-6.) - kezdi meg Sámuel Absolon kálváriájának krónikáját. Lázadóról ír ekképpen, a hatalom ellenségéről, Dávid szerelmes fiáról. De el is szólja magát: a király prófétája, udvari történetírója. Nemcsak közbeszúrt határozói árulkodnak erről: kezét azonnal nyújtja, hogy a népet alattomban nyeri - ellene szól, amit elhallgatni nem tud, a lázadó neve is: Absálom, azaz a nép barátja. Mert Dávid, Izraelnek leghatalmasabb uralkodója jobbadán csak hódítással, országa terjeszkedésével, legföljebb családi perpatvaraival törődik, de nem hogy állandó háborúskodása mibe sodorja a népet. Még ha békében is - csak a külső keret tágítása foglalkoztatja, hogy templomokat, palotát rakasson, udvarának fényét, pompáját emelje, s nem a földek népe. Ezért fordul ellene és udvara ellen az elégedetlenség, ezért vetődik fel szükségképpen: állíttassék olyan ember, aki betölti a gazda helyét is. Absolon pedig a nép közé megy, hogy figyelje, meghallgassa őket, fejet hajtson embervoltuk előtt. S hogy igazuktól is győzetve már nyújtja is baráti jobbját. Alig a század fordulója előtt egy újsütetű református lelkész Absolon címmel tragédiát ír az Akadémia évi pályatételére. Teológiai doktortól merőben szokatlan módon. Elhagyja az exegeták s a hivatalos dogmatika állásait, s az eszmék vitájában nem a hódító, nagyszerű Dávid mellé, de ki szülője ellen lázad - a forradalmas vakmerőhöz pártol. Sikert, babért arat a szomorújáték - dicséretre tartják érdemesnek. Nyomdába azonban csak két évtized múltán, többszöri átdolgozás után kerül, forradalom idején, még mindig meglevő művészi gyengeségei ellenére is magába foglalva egy harcos életet. Azét, aki a századvég sommás terheivel indul, s aki a gondolkodás szabadsága, radikalizmusa révén végkövetkeztetéseiben a forradalomban való aktív részvételhez jut el. Az író Absolon kalauzával indul. Mondhatnók, hogy ifjú, lelkesítő eszményt választ. Ám amit az író képzelt, a férfi igazolta, lelkipásztor-gyakorlattá tette. Maradjunk hát a protestáns kategóriákkal, s mondjuk: erre a feladatra predestináltatott. A példázatok nagy fordulókon kerülnek elibénk, hogy irányt tudjunk bizonytalanok, és nyílegyenest haladjunk feléjük. # * * Absolon bizonytalan ember. Több azonos inger ösztökéli, a népnek követei kell, hogy bátorítsák, s még így is a döntések, különösen a lázadás előtt soká mérlegel-latolgat. Példaként sem rögtön szokott jelentkezni. Jánosi fokoza775