A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabó Sándor Géza: Jánosi Zoltán debreceni munkásságáról

tosan fejlődik, párhuzamosan a századelő társadalmi mozgalmaival. Mélyről indul - mint azok, akiket képviselni fog - iskoláit mendikánsként gyűri végig. Konokul, nagy szorgalommal, mert egyetlen reményeként az érvényesülésre. S nekibúsult akarattal is, mint módot megkóstolt. Apja hirtelen jut tönkre, jobbsorból csöppen ki, s az effajta esettség - Petőfi óta tudjuk - olyan energia, mely nemcsak tudományokra, de biztat habzsolni forradalmat is. Hamarosan ideológiát is kap hozzá. Mint debreceni hittanhallgató a reformátorok irataiból, mint verselő diák a nép-nemzeti irány klasszikusaitól, mint diákvezér Kossuth uralkodó szellemiségétől. Ám amivel famulusán kívül mindenkinek egyképp szolgál a Kollégium. Jánosi azt sajátos egységgé, egyetlen eszmévé kovácsolja. A prédikátorok iratait tanulmányozva rádöbben, hogy azok a keresztyénségből erősen a testvériséget hirdették, s hogy egész munkásságuk, igyekezeteik legfőbb célja az evangélium szellemén épülő világnak megvalósítása. A földi Istenország értelmezésükben a kiválasztottak társadalma, a szentek egyessége, akik magukon keresztül a transzcendens akaratot, t. i. a testvériséget hagyják érvényesülni. Jánosi liberális szabadgondolkodó, s minél többször veti egybe a XVI. s a XIX. századokat, az eredmény a mára nézve annál kedvezőtlenebb. Így alakul benne egy bizonyos ortodox, teológiai christológia, mely azonban éppen rugalmasságával tűnik elő: nem rögződött hittételeken, de személyes tapasztaláson, élményein, megrendülésen alapul. A fejlődés következő lépcseje zürichi, majd pesti bölcsészkedése, midőn a társadalmi berendezkedés-fejlődés elméleteivel, a klasszikus közgazdaságtannal barátkozik. Ügy véli a jobb, ésszerűbb elosztási viszonyok nem pusztán a minél tökéletesebb egyenlőséget - istenországát is szolgálják. Látja azt is: a protestáns kálvinizmus addig volt életes, míg a testvérségért, az egyenlőségért valóban küzdött. Logikusan következik ebből a megoldás. A testvériséget hirdetni elhívott kereszténység csak akkor lehet újra ható tényező, ha - paradox mód - gazdasági eszközökkel harcol az ideálisért. Ha eredeti elveihez méltón résztvesz a legfontosabbakban - a századelőn a gazdasági harcban. Ha az őskeresztyénség szellemében átértékeli a protestáns saeculumokat. Ami azt mutatja, hogy Jánosi a reformátorok tanulmányozásában Kálvinig jutott el: a keresztyénséget szociális oldaláról szemléli: „A keresztyénség földi hivatása kétségtelenül az, hogy itt a földön egy egészen új világot teremtsen, az állami és társadalmi életet, sőt a gazdasági életet is - a nemzeti és a társadalmi gazdálkodást - minden erejéből rendezni segítsen, olyan új alapokon, amelyek az Istenország, a keresztyén testvériség, egyenlőség és szabadság eszméjének teljesen és tökéletesen megfelelnek. A keresztyénség a szolgaságot és az ínséget éppen úgy ki akarja űzni, kherub-karddal, e világ minden zugából, mint a hitetlenséget és a bűnt. Krisztus nem elégszik meg azzal, amivet a koldus Lázár megelégedett volna, t. i. a gazdag asztaláról lehullott morzsákkal; ő a gazdag ifjúnak ezt mondja.- Minden vagyonodat add el és osszad széllyel a szegényeknek ! Krisztus elveinek tehát egy olyan gazdasági és társadalmi életrend felel meg, amelyben a vagyont nem magángazdagsággá halmozzák, hanem a közszükségletek kielégítésére fordítják." (A keresztyénség földi hivatása) - foglalja össze elveit. Ezzel a céllal kezdi munkálkodását, s mi sem természetesebb, mint a csodált -48 szellemében. Elsősorban, mint igehirdető, ki a napi aktualitásokkal kíván lépést tartani, s választ az Igéből keres reájuk. Szenior-segédtanárként 776