A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

különösen az agyagos-szikes talajú mezőket teljesen ellepte s főként Nánáson, Dorogon és Böszörményben, de a szomszédos helyeken is nagy kazlakba gyűjtötték és télen szinte kizárólag ezzel fűtöttek. A téli hunyort (Helleborus hiemalis) Földi Szatmárról telepítette át hadházi lakásának kertjébe, de fájdalmára, a férgek megrágták a gyökerét. A növény érdekes tulajdonságáról is említést tett: télen az időt előre jelző „termométerként" használható: mennél nagyobb hideg közeleg, annál inkább virágzik, az enyhe idő beálltával levelei virulnak, de a virágzást abbahagyja. Bár a helytartótanács csak „catalogus"-t kért, Földi minden növény neve mellé odajegyezte, hol találta: a hadházi, böszörményi erdőben, a nánási mezőn, a vámospércsi határban, réteken, szőlőskertekben, vízállásokban, tócsákban stb. Abból a megjegyzéséből, hogy kívánságra a 215 növény közül bármelyiket vagy magvát felküldi a pesti egyetemnek, növénygyűjtésére következtethetünk. Összeállításában megemlítette, hogy ha a jövőben az összes itt előforduló közönséges növényeket is lassanként felsorolja, jelentései néhány éven belül az egész hajdúkerületi flórát felölelik. De erre nem kapott biztatást, mert a pesti egyetemet csak a ritkább plánták érdekelték, ezért következő jelentéseiben is csak ilyenekkel foglalkozott. 215 növényt tartalmazó 1795-ös jelentése azonban feltétlenül tudományos értékű a hajdúság XVIII. századvégi flórájának egy részére. A jelentés III. részében 120 olyan emlős, madár, kétéltű, rovar- és féregfajtát találunk, amelyeket Földi a hat város területén figyelt} meg. Ezt a fejezetet nyilván Az állatok országá-пак kéziratából állította össze, de a jelentés és az 1801-ben megjelent könyv összevetése arra utal, hogy a tisztázás során kéziratát még itt-ott változtatta, finomította. Így a Merops viridis, zöld gyurgyalag, közönséges fellegi fecske helyett könyvében már Merops congener, fellegi fecske, sárgafejű gyurgyalag; a Dytiscus palustris helyett Dytiscus latissimus, széles csíkbogár; Meloe vesicatorius, kőrösbogár helyett Lytta vesicatoria, hólyaghúzó kőrösbogár; Papilio rhamni, citrom pillangó helyett pecsétes pillangó és Libellula depressa, szitakötő, atsa helyett laposhasú atsa olvasható. A fenyő madár nevét fenyő rigóra, a bogáts pillangóét bogyátskóró pillangóra módosította. A hosszú- és feketefarkú fürkészt könyvéből kihagyta és a szúró, nyilas és sárga fürkészt iktatta be. A piroslábú sneff Scolopax totanus latin neve helyett Scolopax calidris-t írt, a jelentésében még megkérdőjelezett Scarabaeus frondator-t Scarabaeus cephalotes-re helyesbítette. A Scolopendra magyar nevét is meghatározta: rinya. A jelentésében felsorolt rovarok közül néhányat (70, 72-74, 76-78, 86. sorsz.) könyvéből kihagyott. 1796. július 1-i jelentése négy részre tagozódik, mert a helytartótanács 1796. március 8-án a gyógy- és ásványvizekről is tájékoztatást kért. A hajdúkerületben azonban ilyenek nem voltak. Mivel Földi újabb ásványokat nem talált, jelentésében csak növényekről és állatokról van szó. A III. részben 6 növényt sorolt fel. Az egyhavi setétskét (Melanthium indicum) - megfigyelése szerint - a száraz, homokos dombokról illata és szépsége miatt a kertekbe is betelepítették. A fekete gyűrű, ,,helyesebben" fekete juharfáról (Acer tatari cum) megemlítette, hogy fekete kérgéből gálickővel tintát készítenek és az iskolás gyermekek széltében ezt használják. Ebben a jelentésében 14 olyan emlős, hal és rovar fajtát sorolt fel, amelyeket újabban sikerült meghatároznia. Két rovar (Cerambyx ferrugineus és Cimex marginatus) kivételével a többit könyvébe is felvette, néhány változtatás716