A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)
1797 júliusában Nánáson „a szarvasmarhákban egy véletlen történet ütötte ki magát. A gulyán és a tehén csordában csak egy este majd 100 marha dobbant le egyszerre, melyek közül csakhamar felfúvódva meg is döglött 17. Ez nagy rettenést okozott, de a veszély nemsokára megszűnt" - jelentette Földi. Megvizsgálta a legelőt, de mérges füvet nem talált. A baj okát az akkori időjárásban és a füvek állapotában látta: „A régi szárazság miatt elaszott és elfogyatkozott kopár mezőre éppen akkor egy igen derék eső esett. Ez a nyári meleg miatt igen hamar új gyenge fű növésekkel vonta be, mely a lanyházó esőtől még nedvesebb, sőt lucskos lévén, azt az eléhezett marhák mohón kapták. De mivel az ilyen tűnek (Datura stramonium) igen olvasztó (solvens) ereje van, attól hamar hasmenésbe és kólikába estek. Az erősek kibírták, a gyengébbek felfúvódva elvesztek. Megelőző orvosság lett volna az akkori megnedvesedett időben a marháknak egyszeriben való sózása, mert mennél nedvesebb az idő, annyival több szüksége vagyon arra a marháknak és annyival több hasznot tészen az." 23 ' 1 1798 áprilisában a kövér rozsvetésben legeltetett juhoknál hasmenés és emiatt a nyavalyának példái" még a következő év elején is előfordultak - állapította meg Földi. „Ezt én ilyen szenvedésekkel járónak tapasztaltam: az orrnak taknyossága, szemek csipássága, szájnak és nyelvnek rothadása s büdössége, tüdőnek gyulladása, májnak dugulása és porló szárazsága, nagy és teljes epehólyag. Oka a nádas, alacsony, mély, zsombékos és szüntelen köddel borult rétekben találtatott, hol varádits (Tanacetum vulgare) új zöld leveleinél egyéb eleség nem táláltatott. Orvoslásul a legelő változtatás javasoltatott." 2 ^ 1798 áprilisában a kövér rozsvetésben legeltetett juhoknál hasmenés és emiatt a gyenge bárányok elhullása fordult elő. Földi ennek orvoslására is a legelő változtatását tanácsolta. 23в 1799 októberében Böszörményben a borjúk őszi hasmenését tapasztalta, de nem veszedelmes mértékben. A betegség elkülönítéssel, korpás beöntéssel és ecetes szorítók alkalmazásával szűnt meg. 2 ' 7 1800 májusában több városban a marhák megrühesedtek, varas fekély éktől száraz bőrük fakéreg módjára lehámlott az oldalukról, tőgyük bedugult, megkeményedett, és megfeketedett. A hadházi emberek ahelyett, hogy Földit megkérdezték volna, a varas bőrt seprűvel távolították el. Majd, amikor hozzáfordultak, salétromot rendelt glaubersóval vegyítve, külsőleg lemosást és költség nélkül is könnyen megszerezhető kenőcsöt. De ezt a gyógykezelést nem voltak hajlandók alkalmazni, mert a kuruzslók drága pénzért olyan kenőcsöt kínáltak, amellyel szerintük csak egyszer kellett bekenni az állatokat s inkább ezt akarták használni, mint az orvos által ajánlottat. Ugyancsak májusban, a nagy melegben a birkák kergeségét hideg vízbe hajtással és fürdetéssel gyógyította.38 Utolsó, 1800. december 31-én kelt, második félévi jelentésében állatbetegségekről nincs szó. Természettudományi munkássága Földi természettudományos munkásságát terhes orvosi elfoglaltsága mellett is folytatta. Amikor csak tehette, járta a hajdúvárosok erdőit, mezőit, legelőit, rétjeit, vízállásos helyeit, szőlőskertjeit és jegyezgette latin és magyar nevükkel az ott talált növényeket, állatokat s Linné sistémája szerint meghatározta valamennyit. Azt tervezte, hogy „ha a kegyes sors kedvez munkájának", magyar nyelven, három kötetben kiadja a História Naturalis-t. 1795 őszén már az első kötet: Az állatok országa kéziratát tisztázta. Műve azonban torzó maradt, mert korai halála meggátolta a további két kötet megírásában. 234 Uo. 1797. Fasc. 4. №34. és 1798. Fasc. 1. №30. 235 Uo. 1798. Fasc. 1. №30. és 31. 236 Uo. 1798. Fasc. 4. №58. 237 Uo. 1800. Fasc. 1. №62. 238 Uo. 1800. Fasc. 2. №31. 714
