A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

is: sorvasztó és hosszas betegségben a legszegényebbek és leggyámoltalanabbak szenvednek s intézkedést kért, hogyan lehetne őket ingyen gyógyszerrel ellátni.

230 Nem rajta múlt, hogy a közgyűlés csak 1798. október 31-én hozott határozatot. Állatorvoslás Már említettem, hogy a kerület fizikusának az állatorvosi teendőket is el kellett látnia. Földi negyed és félévi jelentéseiben erről a munkájáról is számot adott. Az első említésre méltó esettel 1793. április elején Nánáson találkozott. A gulyán szájfájás tört ki, ezért két elhullott barmot felboncolt. A betegség okáról és gyógykezeléséről részletes jelentést tett a kerülethez. A boncolás során az elhullott jószágok belső" szerveit és gyomrát épnek, egészségesnek találta. „Egyedül a nyelveket mintegy íélig, a barmoknak alsó és íelső ajakaikat, foghúsukat és ínyeket mintegy egy tenyérnyire láttuk kisebesedve, megkékülve és lekoppadva. Ezenkívül az epehólyagjuk igen megtelve és az epéjük igen bőségesnek találtatott. Hogy tehát ezen jó móddal orvosolható nyavalyában mégis sokan elvesztenek, annak okaiul ezeket találtuk: 1. Rosszabb időben akár ez, akár más járvány nyavalya a barmokat érhette volna, mert a téli sanyarú teleltetés után leggyengébb erőben most voltának. A honnan amely barmok jobb erőben voltának, azok a nyavalyát is inkább meggyőzték. 2. Szinte két hétig tartó lévén ez a nyavalya és így annyi ideig lévén nyelvek és ínyek kisebesedve, leginkább az éhségtől kény szer edtenek el, annyival is inkább, mivel még ekkor az új íü kicsiny lévén, többnyire a tavalyi száraz avaron kellett legeltettetniek, melyet íájdálmos ínyekkel s nyelvekkel nem illethettenek. így az ellöknek vagy szoptatóknak tejek is elveszvén, az apró borjúk is kezdettenek az éhségtől rakásra hullani. 3. Sokat tett ehhez az akkori szüntelen való hideg, szeles, esős, alkalmatlan sanyarú idő is. A még el nem vesztekre tehát tanácsoltuk, hogy azokat külön választván, jó volna kinek-kinek házánál, vagy szállásánál, vízzel íeleresztett korpával (moslékkal) tartani, melyből ételek, italok kitelnék. Sebes részeiket ottan-ottan árpának, vagy némely ahóz megmondott füveknek főtt vizével, melybe ecetet is és salétromot, vagy konyha sót kellene tenni (úgy szinte aki akarná egy kevés mézet is) gyakran kellene mosogatni. Némelyek kék követ, hájjat, sót és mézet összetörvén, barmaik sebes tetemit azzal kenegették és eszerint beteg barmaikat meggyógyították."'

13

^ A helytartótanácshoz küldött félévi jelentésében arról is említést tett, hogy a szájfájást nemsokára patagyulladás is követte, ezért a beteg állatok lábát és patáját konyhasós és ecetes agyaggal kötöztette be s különféle puhító, sebgyógyító és tisztító szereket alkalmazott.

232 1794 októberében Dorogon egyszerre nyolc, és csakhamar három marha hirtelen elhullott. Földi ennek okát abban jelölte meg, hogy a hosszú szárazság után az őszi esőktől a legelők és szántóföldek végre kizöldültek és bőségesen sarjadt ki a repce (Sinapsis arvensis), ezt az éhes marhák „mohón zabálták, ez nekik hirtelen és halálos kólikát okozott"

233 230 Uo. 1703. Fasc. 3. №30. 231 Uo. 1793. Fasc. 5. №48. 232 Uo. 1793. Fasc. 6. №52. 233 Uo. 1794. Fasc. 6. №46. és 1795. Fasc. 1. №63. 713