A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

„Hogy Nánás városában 6 esztendeig mesterségét dicséretesen folytatta, kettős hazugság! első az, hogy 6 esztendeig nem; második az, hogy semmit nem kevésbé, mint dicséretesen, sőt inkább ellenkező módon, az az éppen becstelenül. Hogy az ideig vittek mást helyébe, míg ő "Pesten censurán lett volna, az is hazugság i" (Kiemelés az eredetiben.) A nánási magisztrátus 1798. december 30-án részletes jelentést terjesztett a kerület közgyűlése elé, amelyhez csatolták Földi János most ismertetett iratát is. A magisztrátus megerősítette, hogy Veszprémi Elek korántsem kegy vagy összeköttetés által került állásába, hanem rendes meghívás útján. Az igaz, hogy Fányi Istvánné panaszt tett Veszprémi Elek ellen, hogy őt megverte, de panaszával a törvény rendes útjára utasították. Nemes embernek Fányit soha nem tartották, mert ezt testimoniálissal igazolni nem tudta, pedig rendkívül dicsekvő ember, ha ilyennel rendelkezett volna, azt bemutatta volna. Még a neve is kétséges, mert hol I. Fányi, hol I. Fány, hol pedig Fányi de Berkesz aláírást használt. A vizsgálati iratok alapján a közgyűlés 1799. január 3-án részletesen feltárta a helytartótanács előtt Fányi jellemtelenségét és garázda magatartását, mely odáig fajult, hogy Veszprémi Elek seborvost, „gyilkos módra halált könynyen okozható nagy görcsös bottal főbe ütni és megvérezni nem irtózott", a törvényszék tehát joggal tiltotta meg, hogy továbbra is Nánáson lakjék, ezért a köznyugalom megóvása érdekében ítéletük helybenhagyását kérték. Földinek már eddig is elég sok munkát adott Fányi István, de alighogy beadta terjedelmes jelentését, a kerület néhány nap múlva már újabb vizsgálattal bízta meg. Juhász István nánási lakos Fányi sebészi beavatkozását követően néhány nap múlva meghalt, Dallos Andrásné gyógykezeléséről pedig feltűnően zavaros látleletet állított ki. Földinek mindkét esettel kapcsolatban véleményt kellett adnia. Dallosné ügyében kézhez kapta a következő Visum Repertumot, amelyet azért is érdemes szó szerint idézni, mert iskolapéldája a tudatlan chirurgusok nagyképűségének. „Visum repertum Vulnera abdominalis et Castrophia seu Sutura abdominalis. 18 junii vettem kezem, alá gyógyítás végett Dallosnét, melynek is volt az Regio Umbicalison az az a köldökein alól az ágyékán egy bakarasznyi és két ujnyi hosszúságú öszve szetkeztetett (sic!) sebje, melyben olyan kérő vagy tépés mint egy garasos cipó kelletett: Melyről a nemes Nánás városnak jelen lévő examinata Kovács József né bába relatiot tehet; hogy azon vágással az ottan fekvő élet ereket és a Diaphragmat is keresztül vágván a köldök zsinór és a folyásos fészkek hasonlóan meghatározhatatlan vér hassal és az egyik agynak nyakig való vérben fertőztetésével találtatott. Mely ritka történetü sebje nem kevés gondolkodást öntött fejemben az élő erek elvágattatása és annak sebes áradása miatt. Azt sem tudtam fel nem találván sok ideig sérelmét, hogy hol kereskedjem. 1. Fányi István medicae Vac. Magister. Chirurg."

220 1799 januárja kegyetlenül hideg volt s Földi ebben a zord időben kénytelen volt elmenni Nánásra, hogy mindkét ügyet lelkiismeretesen kivizsgálja. Véleményét már január 31-én elküldte a kerületnek, hogy „a Ts Congregationak közönséges determinálása szerént szolgáljanak in Supplementum et illust220 Uo. 1799. Fasc. 1. №43. 708