A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

A szülők feljelentésére Nagy Zsigmondné ellen megindult vizsgálat során aztán akadt olyan tanú is, aki azt vallotta, hogy neki a lábát rontotta meg Nagy Zsigmondné, ОДУ éjjel pedig a tehenének tejét vérré változtatta, két szoptatós asszony pedig azt panaszolta, hogy a tejüket apasztotta el. A nyomozati iratokból az egyszerű nép tudatlanságának és hiszékenységének megdöbbentő képe tárult Földi elé s ez arra késztette, hogy tudományos alapossággal foglalkozzék az üggyel. Részletesen kimutatta, hogy a gyermekek megrontására nincs bizonyíték, ilyenféle megnyomorítás a valóságban nem létezik. A tehén tejének vérszínűre változását és a szoptatós asszonyok tejének elapadását többféle ok idézheti elő és ezek valamennyiét felsorolta. Ez a jelentése

200 - amely egyben legterjedelmesebb szakvéleménye - valóságos egészségügyi felvilágosító irat. A XVIII. század végén még nem sok ehhez hasonló színvonalú orvosi vélemény került a bíróságok elé, ezért a Függelékben egész terjedelmében közlöm. Nemcsak ebből, hanem Földinek néhány negyedévi jelentéséből is ismert volt a közgyűlés előtt, hogy a babona főként a vámospércsi népben élt rendkívül erősen, ezért a „megrontás" miatt onnan érkezett feljelentéseket most már óvatosan kezelték s még az eljárás megindítása előtt a fizikust bízták meg az ügy kivizsgálásával. 1797-ben Botos István vámospércsi lakos bejelentette, hogy feleségét Butzi Mária cigányasszony erőszakkal megkente, majd úgy megrontotta, hogy felakasztotta magát. A közgyűlés Földit és Karap Péter kerületi fiskálist oly meghagyással küldte ki Vámospércsre, hogy ha a vizsgálat során bizonyítékot találnak Butzi Mária vétkességére, tartóztassák le. Ez - a korábbi joggyakorlattal szemben - azt jelentette, hogy az ilyen természetű ügyekben a puszta gyanúsítás alapján nincs helye a letartóztatásnak. Földi az elhunyt férjének, leányának és a szomszédok kikérdezésével elsősorban a kórelőzményeket derítette fel: „ . . . a megholt asszony, azon szerencsétlen történet előtt már darab idővel oly nagy fantáziában volt, hogy néha egészen meztelen, néha pedig az ingalját palást formán a nyakába véve, járt kelt széjjel a városban." Ebből világossá vált előtte, hogy idegrendszeri elváltozásról van szó. „Nem érte-e valami szerencsétlenség, mely a búslákodásra és az abból következni szokott veszedelmes gondolkodásokba váló merülésre okot adhatott volna?" - tette fel a kérdést. A válaszokból kiderült, hogy az asszony fiát 1796 őszén elvitték katonának, két lánya pedig paráznaságba esett és ettől kezdve változott meg a viselkedése. Ennek alapján állapította meg Földi a diagnózist: „A megírt szerencsétlen eseteken való búslakodás és törődés okozta a fantáziáját, mely emésztő gondolatokba tovább-tovább elmerülvén és a szerént a vére elromolván, nem lehet csodálni, ha az elmebeli tébolyodásba annyira ment, hogy végre eszén kívül lévén, maga magát is kivégezte." Ezután megnyugtatóan tisztázta a feljelentésben előadottakat. A férj csak a meghalt felesége szava után állította, hogy Butzi Mária erőszakkal kente meg, de ezt sem nem látta, sem mással bizonyítani nem tudta. Megkérdezte azt is, hogy milyen állapotban volt a felesége, amikor arról beszélt, hogy „Butzi Mária és Tőkésné a szájába bogarakat nyomtak és néki attól veszni kell. Azt felelte, hogy annak bizonyos idejét nem tudja mondani; az mindazonáltal igaz, hogy már ez előtt a felesége nagy fantáziában volt és egykor hajnalban felserkenvén, a felesége ekkor beszélette neki: Most ménének el, úgymond, Butzi Márí és Tőkésné, kik is hat fekete bogarat nyomtak a számba erővel, hármat kivetettem, hármat pedig megettem. De a férje ebben semmit sem vett észre, noha egész éjjel a felesége mellett feküdt az ágyon, azonban az ajtó is egész éjszaka be volt zárva." Földinek az volt a véleménye, hogy „a megholt asszonyt a maga megromlott 200 Uo. 1795. Fasc. SS. №19. 700