A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

nem gyanakodott volna, sem orvosolni nem tudott volna, a nagy vérkiömlés is magában eloszolhatatlan lévén."

iS

'

2 A hajdúvárosokban is előfordult, hogy a házasságon kívül született csecsemőt az anya megölte. Az ilyen bűncselekmény miatt indított ügyekben az orvosszakértőnek azt kellett megállapítania, hogy a csecsemő rendes időre élve vagy holtan született-e s halálának mi volt az oka. Földi az ilyen szakvéleményekhez szükséges vizsgálatokat is rendkívül alaposan végezte. Legelőször is a rendes időre élve vagy holtan születés kérdésében foglalt állást és felsorolta azokat az objektív tényezőket, amelyekre véleményét alapította: „A kisdednek rendes idejű születéshez illendő nagysága táláltatott, ki is igen jó testtel termett és jól megnevekedett leány gyermek, a hossza három fertály singet egy kevéssel meghalad. Sűrű hosszú barna haja vagyon. Egész testében szép, tiszta fejér, ép bőrű, a bőre minden hámlás és íelszakadozás nélkül váló, nem úgy, mint akik hálva lesznek, kiknek bőreik megszakadoztak, hámlottak, rothadásnak színeit mutatók."

163 Ezután megvizsgálta a köldökzsinór állapotát, a külsérelmi nyomokat, majd a testet felboncolta és leleteit ugyanolyan pontosan leírta, mint a felnőtt hullák esetében. Bár a külső vizsgálat alapján az élve születés tényét valamennyi esetben kétségkívül megállapította, a tüdőúszópróbát soha nem mellőzte: „A tüdő próbája is azt mutatja, . . . hogy ezen magzatnak életben kellett születni. A halva született magzatoknak tüdejek ugyanis, melyek még levegő eget magokba nem szívtanak, vízbe vettetvén, mint más részek, abban le szoktak ülni és fenékre szállani. Ennek tüdeje pedig, mint amely már levegő eget szívott, a vízbe vettetvén, le nem ült, hanem felül lebegett."

Wi A leletek alapján vonta le a halál okára vonatkozó következtetéseit szabatosan, közérthetően: „ . . . ezen kisded idejére, és életben született, azonban szája befogva vitethetett a veremig és ott fővel alá vettetvén, úgy hólt meg."

i8

'' Volt olyan Visum Repertuma, amelyben a leletek összefoglalásaként csak arra nyilatkozott, hogy a magzat rendes időre, élve született és halálát külső erőszak okozta, mert az elkövetés módja a sérülések leírásából és a boncleletből nyilvánvaló volt

180 s Földi szakvéleményeiben kerülte a felesleges bőbeszédűséget. Ferenczi Szabó Sára hadházi lakos ellen gyermekölés miatt indult eljárás a kerület közgyűlése előtt. A vádlottat arra kötelezték, mutassa meg a temetőben azt a helyet, ahová csecsemőjét eltemette, a fizikus pedig adjon szakvéleményt. Földi előbb szóban, majd 1797. június 7-én írásban is jelentette, hogy a vádlottal, az egyik hadházi senátorral és egy városi cseléddel - aki a kihantolást végezte volna - kiment a temetőbe s azt a helyet, amelyet a vádlott megmutatott, felásatta, de ott semmit sem találtak. Felszólították Ferenczi Szabó Sárát, jelölje meg a valóságos sírgödröt, de ezt vagy nem akarta megtenni, vagy már maga sem tudta pontosan, hová hantolta magzatát.

187 Ha ekkor nem is, de a következő évben - 1798. október 22-én - sor került Böszörményben egy csecsemő hulla exhumálására. Boros Mária október 4-én szülte gyermekét s még e napon elásta. A kihantolás október 21-én este történt s Földi a következő napon vizsgálta a hullát, „amikor a földdel lett benyomkodás és temetés miatt, az annyi napokon a földben létei és rothadás miatt csak ezeket" tapasztalhatta: „A gyermeknek nagysága, és hossza volt 1 lábnyi és 4 1/2 hüvelyknyi, derék barna tömött hajú, ép, eleven megnevekedett körmű, mely jelek ezen magzatnak rendes és megért, időre lett születését csalhatatlanul bizonyítják. A fejének öszve törődésén kívül, melyet a reá nyomott föld megroncsolhatott, a nyelve szájából kinyúlva és ínye közzé szorulva 182 Uo. 1798. Fasc. XX. №6. 183 Uo. 1793. Fase. QQ. №35. 184 Uo. 1793. Fase. QQ. №37. 185 Uo. 1793. Fasc. QQ. №35. 186 Uo. 1793. Fasc. QQ. №37. 187 Uo. 1797. Fasc. UU. №17. 696