A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

ban hólyaghúzóval fellángoltatták, antimoniummal és izzasztókkal kezelte a beteget. Decemberben a ködös napok miatt gyakoribbá vált az erős, görcsös köhögéssel párosult hurut s ez ellen ópiumos lekvárt, antimoniumos beburkolást és mindenféle enyhítőket rendelt.

162 1800-ban is minden negyedévben végigjárta a hajdúvárosokat. A kezelt betegségekről és gyógymódokról - az előző évihez hasonló - részletességgel tájékoztatta a kerület közgyűlését.

103 Legutolsó negyedévi jelentése 1800. október 29-én kelt Hadházon. Valamennyi korábbit sajátkezűleg írta, ez azonban már más kéztől származik. Valószínűleg tollba mondta s csak az aláírás eredeti, amely azonban feltűnő erőtlenséget árul el. Ekkor már egyébként is gyenge egészsége hanyatlóban volt. 1800. december 31-én még összeállította második félévi jelentését, de 1801 januárjától - mint már említettem - nem tudta feljárni a városokat, mert végképp ágynak esett. Orvosszakértői működése A XVIII. században a hajdúvárosok területén elkövetett súlyosabb bűncselekmények elsőfokú elbírálása a kerületi közgyűlés hatáskörébe tartozott. Az igazságszolgáltatás még nem volt elválasztva a közigazgatástól - a különválasztás az egész országra kiterjedően csak 1869-ben következett be -, tehát a közgyűlés tárgyalta mind a közigazgatási, mind a peres ügyeket. A közgyűlés elnöke a főkapitány, tagjai: a városok két, majd három kiküldöttje és a kerületi tisztek (alkapitány, fő- és aljegyző, négy táblabíró, hadi- és házipénztáros, fő- és alügyész, hadbiztos) voltak. A fizikus nem tiszt, hanem csak „szolgálatban álló" volt, így nem tartozott a közgyűlés tagjai sorába. Ez azonban Földi itteni működése idején nem jelentette azt, hogy az évenként 10-17 alkalommal a hat hajdúvárosba felváltva összehívott közgyűléseken - amikor bűnügyeket is tárgyaltak - egyáltalán nem kellett megjelennie. Ha a szükség úgy kívánta, egyszerűbb kérdésekben a közgyűlésen szóban adta elő szakvéleményét. A helytartótanács rendelete szerint az ember élete ellen elkövetett bűncselekmény esetén a halál okának megállapítása végett hozzáértő sebésszel boncolást kellett végeztetni, a testi sértéses ügyekben pedig a bűncselekmény elbírálásához az okozott sérelmek részletes és pontos leírását tartarmazó látlelet volt szükséges. A hajdúkerület közgyűlése - az 1747-től megmaradt büntető iratok tanúsága szerint - az élet és testi épség elleni ügyekben az említett rendelet szerint járt el. A városi chirurgusok azonban hiányos, szakszerűtlen boncjegyzőkönyveket és látleleteket állítottak ki, úgy hogy a bűncselekmények elbírálásánál alig vehették hasznát. Ezért 1766 és 1772 között több esetben a képzettebb debreceni chirurgosokkal boncoltattak s bonyolultabb ügyekben Weszprémi Istvántól kértek szakvéleményt. A kerületi orvosi, majd chirurgusi állás megszervezése után a fizikus, illetve a seborvos készítette a bonc jegyzőkönyveket, de még ezek is sok kívánnivalót hagytak maguk után. Alapvetően megváltozott a helyzet 1792-től, amikor Földi fizikusi műkö162 Uo. 1801. Fasc. 1. №39. 163 Uo. 1800. Fasc. 1. №63., 1800. Fasc. 2. №32., 1800. Fasc. 3. №42. és 68. 692