A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

„.. . 12 évvel ezelőtt, 1789-ben az ide ./. alatt csatolt Utasítást és Szabályzatot, amely szerint a betegségekről az orvosok évi jelentését készíteni kell, nekem átadták, azóta más utasítást vagy normát erre nem kaptam... A tavaszi, nyári, őszi és téli betegségeket, vagy amelyek bármiiéle módon a levegő hőmérsékletétől függenek, Hippokrates, Stolius

1

^ és mások szerint gyakoribbak és másoknál több változatban kerültek feljegyzésre, a szeriölötti hosszadalmasságot és ismétlést elkerülve, röviden, mintegy kivonatosan soroltam íel. A különleges, rendkívüli és ritkábban előforduló betegségeket, vagy amelyek nekem olyanoknak látszottak, hogy valamelyik városban endemiásan fordulnak elő, ahányszor szemem elé kerültek, mint 1798-ban a skorbut, ugyanabban az évben az emberek hasmenéses, a marhák patagyulladásos, 1796-ban a skarlátos, 1795-ben skorbútos és 1794-ben vérhas megbetegedései... amint naplóim mutatják, pontosabban és hosszasabban leírtam. Ezért úgy érzem, sem csalási szándékból, sem lustaságból, sem hanyagságból nem tévedtem. Akármilyen formulát közölnek velem akár az évi, akár a félévi jelentések elkészítésére, igyekszem minden kötelességemnek legbuzgóbban eleget tenni, azt buzgón és legalázatosabban követem, jövőbeli jelentéseimet a legodaadóbban és leghűségesebben ahhoz alkalmazom."

1

^ A tények ismeretében most már a kerület rosszallása is megenyhült és Földi jelentését azzal a kéréssel terjesztették fel a helytartótanácshoz, hogy az 1798-ban kiadott rendeletét újból küldje meg.

155 A megmaradt iratok között nincs nyoma, hogy a helytartótanács teljesítette-e ezt a kérést, az azonban tény, hogy Földi 1800 első és második félévéről az 1799 második félévivel azonos beosztású jelentést készített s ezekre észrevétel már nem érkezett. Ami a közegészségügyi helyzetet illeti, 1799 januárjában Nánáson még mindig a himlő volt a jellemző, februárban pedig Szoboszlón fordult elő, ,,de nem nagyon dühöngve". Az első félévben ezenkívül petécs- és epés láz, hurut, mellhártya- és tüdőgyulladás, vízkórságos láz - amely ritkábban a fiatalokat is megtámadta - harmad- és negyednapos hideglelés miatt szenvedőket gyógyított nagyobb számban.

156 Júliusban gyakran - inkább a tavaszi, mint nyári hónapokra jellemző változó lázak és hurutos betegségek jelentkeztek. A változó lázban a betegek nagyrésze azonban megelégedett az egyetlen gyors hatású gyógyszerrel: a hánytatóval vagy hashajtóval s a további gyógykezelést költségkímélés miatt elutasították. A hurutosok pedig meleg teákkal, lábfürdőkkel és főként bodzavirágból készített enyhe izzasztókkal kúrálták magukat. Augusztusban néhány városban, de nem nagy mértékben megint előfordult a petécsláz, ezt - Földi megállapítása szerint - fertőzés okozta: ,,

Causae er ant acrimoniae in primis viis contentae, biliosae, putride, quibus per evacuantia sublatis, per antiseptica praepeditis, morbus cedebant."

157 A szemgyulladások is jórészt az utcák szennyétől keletkeztek. Szeptemberben Szoboszlón nem járvány szerűen, de mindenfajta más betegségnél nagyobb számban hasmenést és vérhast tapasztalt. Jelentése szerint 153 Stoll Maximilian (Erzingen 1742-1787) előbb Magyarországban vármegyei orvos, majd a bécsi egyetem professzora volt. 154 HBmL. Közgy. ir. 1800. Fasc. 1. №62. A megjegyzésben említett „napló" a közgyűlési iratok között nem található. Valószínűleg Földi kézirataival együtt megsemmisült, vagy lappang valahol. 155 Közgy. jkv. 14. kötet. 1800. Böjt más hó 31. 123. 156 Közgy. ir. 1799. Fasc. 3. N"61. 157 Uo. 1800. Fasc. 1. №62. 44 Déri Múzeum Évkönyve 689