A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

fútta (néha íüst) száraztotta sertés húsok. A kövér sajtok, amelyekkel ezek a helységek mások lelett bövölködnek és a majd mindennapi tésztás eledelek. Ide járul még egy bizonyos jelenség, hogy az a nyavalya leginkább rest, tunya, lomha, lassú, puha, dologtalan, benn ülő embereket járja, ahonnan több asszonyokat, leányokat, mint íérjiiakat, kiknek nedvességek a nyálkás enyves nedvességre hajlandóbb és a bevett élés módja által még olyanabb lett. Az ily betegek nem igen hálnak meg, hanem csak sorvadnak. Orvoslása és elkerülése egyszer s mind majd azon egy. A vért tisztító új növényekkel való élés, mint mindennemű saláták ecettel megöntve. A sóska, mely tavasz elején nem ok nélkül találtatik mindenütt, és még a Grönlandiaknak is ezen ő helybeli nyavalyájuk ellen szokott orvosságok mind magába éve, mind ételekbe s mártásokba készítve, vagy még savóban is megfőzve. A torma megreszelve, mézzel elegyítve és sokképpen. A savanyú káposzták és mindennemű zöldségek, répa, retek, petreselyem, hagyma, sat. A gazdagabbaknak (de akiket ez nem igen bánt) patika orvosságok: Conserva Cochlearia, Masturg aquae sat. Italok. Jó ital az olyan ser, melyben tormát reszeltek, vagy ahol ser nincs, árpa lőtt víz, ecettel elegyítve sat. Szájmosók. Mindennemű savanyú, szorító, keserűkből, mint Sálya, Isóp, fagyalfa sat. lőtt vizek ecettel elegyítve. A szájnak sebjei és ínyek rothadása ellen: Patikai orvosság. Rósa méz, egyiptomi ir, konyha só savanyúsággal, timsós ladka, Tinctura sat. A szárak és combok fájdalmára: íejér ürömből, pemet íűből, íüz és fagyai fa levelekből készített borogatások, azokat vízben, vagy vizes ecetben s borban megfőzvén sat. A testnek illendő mozgatása, dolgozás, jó, tiszta levegő égen sat."

ii3 (Kiemelések az eredetiben.) Földi későbbi jelentéseiben újabb skorbutos betegségekről már nincs szó. Halála után, 1801 májusában Borbély János kerületi seborvos adott számot arról, hogy az előző év végén Szoboszlón és Dorogon elkezdődött a skorbut és április közepéig tartott. Nánáson és Böszörményben is voltak ebben szenvedő betegek, de nem olyan sokan, mint az említett két városban. A szakszerűtlen és zavaros fogalmazású jelentésből

114 azonban nem lehet megállapítani, hogy olyan nagymérvű volt-e a betegség,] mint 1795- és 1798-ban. 1795. január-márciusban egyébként gyulladásos, hurutos, asztmás, reumás és köhögős betegek fordultak a fizikushoz. A nyári hónapokban általában kevesebb volt a beteg. Ősszel elkezdődött a közönséges hideglelés, októberben pedig Dorogon ismét elterjedt a gyermekek közt a himlő torokfájással. Megjegyzendő, hogy a helytartótanács leirata szerint ez évben az ország némely részében ,,rothasztó hidegleléssel" együttjáró himlő járvány volt, amely a gyermekek negyedrészét elpusztította. Elrendelték ezért, hogy ha ilyen betegség előfordul, a fizikus azonnal vizsgálja meg a beteget, ha pedig elterjed, nyomban tegyen jelentést a helytartótanácsnak. A leiratot kiadták Földinek, aki 1796. augusztus 2-án bejelentette a kerület közgyűlésének, hogy 1795-ben a hajdúvárosokban a helytartótanács leiratában jelzett betegség nem fordult elő, egyedül csak Dorogon tapasztalt himlőt torokfájással, amiről mind negyed-, mind félévi jelentésében említést is tett.

145 143 HBmL. Protocollum currentalium Böszörmény. V. A. 1/c. 7. kötet 283-284. 144 Közgy. ir. 1801. Fasc. 2. №43. 145 Uo. 1796. Fasc. 4. №28. és Közgy. jkv. 13. kötet 1796. Kisasszony hó 2. 22. Az 1795. évre vonatkozó orvosi jelentéseket lásd még: 1795. Fasc. 3. №97. és 1795. Fasc. 5. №52. 685