A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művészettörténet - Sápi Lajos: Figurális díszítés debreceni református templomban

műegyetemi tanár hátramaradt vázlata után a Kossuth utcai templom kifestését úgy képzeltem el, hogy az csak az építészeti részek kihangsúlyozása és kísérő díszítése lesz. Haranghy iparművész tanár ennél többre vállalkozott, a templom falait és boltmezőit virtuóz ornamentikájával és bibliai tárgyú képeível festette tele. A templom centrális részének boltmezőin alkalmazott szép csillagos orna­mentikája a század eleji finn művészetre emlékeztet, anélkül, hogy annak után­zójává lenne, a többi boltmezők díszítései Erdély templomainak késői góth fal­festményeit juttatják eszünkbe, a templom hosszhajó oldalfolyosóinak rendkí­vül üde kísérő díszei szinte rokokkószerűen játszi könnyedségűek. És mind­ezek dacára a templom kifestésé művészi és egységes hatású. Haranghy képei ott a legmegkapóbbak, ahol fantáziáját az utasítások és bibliai locusok legke­vésbé kötötték meg (így a tengerbe vetett háló, az elveszett bárány és a XXIII. zsoltár ábrázolásánál stb.). Művészete sehol sem sablonos, sehol sem internacionális, hanem eredeti, egyéni és magyar." A hozzáértő közönség kedvező fogadtatása ellenére egyes helyekről a ked­vezőtlen bírálatok áradata továbbgyűrűzött s így dr. Révész Imre lelkész, a ké­sőbbi Tiszántúli Egyházkerület püspöke a „Lelkészegyesület"'' című folyóirat J937. június 19-i számában közzétett írásában védelmébe vette az egészséges haladó törekvést és szembeszállt a maradiság gondolatával, amit az egy héttel később közölt írásában részletesen indokolt is. Értekezésének „Az igazság ösvényein" címet adta, majd a „Festett temp­lomfalak és falrafestett ördögök" sokszor hangoztatott szólamokat fejtette ki. Az egyházi előírások és törvények helyes alkalmazása után lerögzítette, hogy „Egyébiránt, magára a konkrét esetre visszatérve: arról lehet vitatkozni, vájjon a Kossuth utcai templom szimbolikus és figurális díszítése egykissé nem sok-é a jóból, nem lett volna-e több a kevesebb. Azt is meg lehet vallani, hogy a bib­liailag kifogástalan és magasrendű művészettel kidolgozott képek között ritka kivételképpen mégis akad nem egészen talpraesett, vagy nem egészen ízléses, vagy nagyon is keresett kép. De ez esztétikai és gyülekezetpedagógiai kérdés, nem pedig hitvallási." Ez a meghatározás már nyíltan kimondta, hogy a ma­gyarországi református templomok építésénél évszázadokon keresztül egye­sek részéről tévesen értelmezett építő és díszítő gyakorlat áttörését művészi szempontból lehet bírálni, de hitvallási alapon nem, mivel az egészséges és okszerű fejlődést jelent. A vita hevében akkor még talán sokan nem érezték át, hogy a Kossuth utcai templom belső figurális és díszítő festésével milyen ter­mészetellenes, tisztán formális gátak omlottak le az egyházi művészet szabad fejlődésének kibontakozása előtt. Az állandóan visszatérő és az értelem nélküli maradiságot képviselő ki­sebb réteg elmarasztaló hangulata ellenére Debrecen haladó értelmisége a meg­kezdett úton nem torpant meg és a Csikesz Sándor egyetemi professzor által támogatott egyetemi templom építésére hirdetett tervpályázaton Borsos József debreceni építész, a ravatalozó épület tervezője egy évvel később 1938-ban a kivitelezésre került díjnyertes tervében az új református templom belső kiala­kítására már egységesen alkalmazott ornamentális és figurális díszítő eleme­ket. A vasbeton keretszerkezettel épült templom erősen tagolt belső falfelülete bár alkalmatlan volt a Kossuth utcai templomhoz hasonlóan összefüggő na­gyobb falfestések készítésére, így a belső tér megvilágítására szolgáló nagy­méretű keskeny ablakokban helyezte el Borsos József a Haranghy Jenő által б Révész Imre: Az igazság ösvényein. Lelkészegyesület, XXX. évf. 1937. június 19. 187. 612

Next

/
Thumbnails
Contents