A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Balázs Lajos–Hoppál Mihály: „... ismerem én ezeket a neveket ...” – Vallomás és életforma

Míg a halott a háznál van, nem szabad a szobát kiseperni csak a ravatal alá; de nem szabad tüzet se gyújtani a háznál. Mikor elérkezik a temetés ideje, a hozzátartozók a koporsó körül vannak, mikor elkövetkezik a koporsó lezárásának ideje, a gyermekekkel a halott ballábát megfogatják, nehogy megijedjen a halottól. A sírbatételnél pedig a szemfödőből szakítanak egy darabkát, melyet ha valaki fél, vagy megijed, ennek a füstjével megnyugtatják és hogy a halott lelke ne járjon haza. Koporsónál a férfiak baloldalt, a nők pedig jobboldalt állnak föl. A rokonság vagy a szomszédok közül négy fiatalember összeáll, akik a koporsót kihozzák a házból és leteszik a ház elé a ravatalra, innét a gyászkocsira, a temetőben pedig a gyászkocsiból a sírhoz viszik és ott a szertartás után a sírba eresztik le. A református temetésnél a temetést végző pap az utolsó lapát földig énekel, végzi a temetést, míg teljesen el nincs földelve a sír, csak akkor köszön el és hagyja ott a temetést. Ezzel szemben a katolikus pap, mikor a sírt már annyira behúzták, hogy a sírkeresztet felállítják, elmondja imáját s utána elköszön és elmegy, ezután, míg a sírt be nem húzzák, a sirató asszonyok énekelnek. - Az éneklő és ministráló gyermekeket mindig a behúzott, azaz eltemetett halott sírjánál kell kifizetni. A sírbehúzás után a halott legközelebbi hozzátartozója megköszöni a sírásóknak a fáradságát. Jobb módúaknak szokása volt, hogy a sírásókat, sírbehúzókat megvendégelik, főznek nekik. Leginkább egy bárányt levágnak és egy jó birkapaprikással megkínálják őket, de velük esznek a család férfi tagjai is és a funerátor is. Lélekharang van, ezt hívják a reformátusoknál hírharangnak, a katolikusoknál pedig csendítésnek. Gyermekeknek a kis harangot, fiataloknak negyven évesig középharangot, idősebbeknek pedig a nagyharangot húzzák meg hírharangnak és erről tudja a nép, hogy milyen halottja van a községnek. Harangozás leginkább négyszer szokott lenni. Első harangozás a hír harangozás, a második harangozás a halálról emlékeztető, a harmadik harangozás a temetésre hívó, a negyedik harangozás a kikísérő a temetőbe. Temetőből semmit sem szabad hazavinni, se virágot, vagy elkorhadt fejfát vagy más használati tárgyat, mert akkor kár éri az illetőt. Ha a halottnak a hozzátartozója kimegy a temetőbe a sírt meglátogatni, akkor a fejfa vagy a kereszt megfogásával üdvözli a halottat, de sokan megcsókolják és így köszönnek a halottnak. * Cselédkoromtól nyugdíjas koromig (1936-tól 1957-ig) 1937. január 1-el megváltam az uradalmi szolgálattól, mivel az uradalmat a tulajdonosok bérbe adták ki, a bérlő pedig nem vette át minden cselédet, engemet se, mivel béresgazdát nem alkalmazott, ő másképp gazdálkodott. A községben levő házamba költöztem haza és alkalmi munkákból éltem és 1939. és a további években elhalt szüleim, valamint elhalt apósom-anyósom után jutó örökség, 2 helyről jutott hat kat. hold föld művelése után éltem. 1939. március 15-én behívtak katonának Püspökladányba a megalakított 6. fogatolt vonatosztályhoz, melyet kiöregedett huszárokból alakítottak, akik hajtók (kocsisok) lettek, s behívtak a kisparasztoktól megfelelő lovat szekerestől szerszámostól és az összeállított csapat kiment Kárpátaljára a kint levő csapatoknak élelmet szállítani. Hazajöttünk és leszereltünk május 1-ével. Ez a behívás úgy az embereket, mint a kisparasztokat érzékenyen sújtotta, mert a tavaszi munkából kiestek és a vetésük elkésett, így gyenge termésük lett. 1939. augusztus 14-én újra behívtak bennünket, és a kisparasztoktól lovat, szekeret a 6. fogatolt vonatosztályhoz Püspökladányba s beosztottak alakulatokba és elmentünk Vállaj-Mérk, Szabolcs-Szatmár megyébe a Károlyi grófok birtokán keresztül utat készíteni, földet, követ és zúzalékot hordani. Azt mondták, hogy hadi út, de míg ezen a munkán voltunk, a tulajdonos a leányával lóháton a tisztek társaságában sokat kijött a munkához és gyönyörködtek a jó munkában és talán abba, hogy ingyen mi517