A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Balázs Lajos–Hoppál Mihály: „... ismerem én ezeket a neveket ...” – Vallomás és életforma

- Vége volt az első világháborúnak ezzel. Másnap a harctérről hazatértek tájékoztattak a valóságos helyzetről, a háború végéről, a leszerelésről, kik maradnak bent katonai szolgálatra stb. Az 1896-97-98. évi születésűek mint tényleges idejű katonák bent maradnak, a más idejűek leszerelnek és a 2-es huszárezredből a 16-ik közös huszárezredből megalakították a 2. debreczeni huszárezredet. Megalakultak a századok is, én a harmadik századba estem. - A századok másnap megválasztották a bizalmi emberüket, engemet a harmadik század bizalmi emberének választottak meg és megválasztottak a Debreceni Katona és Munkás Tanács tagjának is, majd később a megalakult katonai legénységi Öt-tagú Esküdtszék elnöke lettem. Ebben a két demokratikus testületben védtem és harcoltam a legénység érdekeiért szóval és tettel. Majd 1919. március 22-én délelőtt 10 órakor gyülekeztették a századot és tudomásunkra adták, hogy leszerelünk, menni kell haza termelő munkára és szereltek is lefelé, ruhán kívül minden katonai dolgot le kellett adni és adták a leszerelő levelet 360 koronával, utána el kellett hagyni a kaszárnyát, valósággal széjjel zavartak bennünket a tisztek és a továbbszolgáló őrmesterek (zupások). Vonat már akkor nem jött Debreczenből és akkor gyalog jöttem haza, a szülői házhoz éjjel értem haza. *** 1920. július 15-én behívtak katonának Debreczenbe a laktanyába, a behívásnál tiszt és hivatásos altiszt (zupás) volt jelen. Egy hivatásos altiszt rámismert, hogy 1919ben nagyon tevékenykedtem a néphatalom mellett stb. és ezért büntető századba osztottak be, ahol egy hónapot töltöttem, hol nehéz munkán vettem részt, ekkor áthelyeztek a hadosztály lovassághoz és végleg - 1920. december 15-én - honvédelmi miniszter távirati úton leszereltek. Iíjú házaskorom (1923-tól 1939-ig) nősülésemtől közszolgálatomig. Az 1923. január 13-án nősültem meg. Feleségem lett Bartha Mihály középparaszt Eszter nevű lánya, aki református vallású volt, én pedig római katolikus, így úgynevezett vegyes házasság volt és én reverzálist adtam a feleségem javasa;,, hogy születendő gyermekünk református lesz. Szüleimmel sok vita volt ezért, akik ragaszkodtak, hogy a férfi vallása legyen az első a házasságban. Ugyanez év nyarán felesföld művelését vállaltam Tormay Géza Virágoszug-i földbirtokán, 20 kataszteri hold szántóföldet, melyet felesben műveltem. 1928. október l-ig. Ez évben építettem fel a községbe a Maros utcán Rendek oldalon a lakóházamat és költöztem haza a Virágoszugi tanyáról az újonnan épített kétszoba-konyhás lakásomba, már akkor három gyermekem volt. Első Lajos fiam, aki 1923-ban született, második fiam György, aki 1925-ben született, a harmadik fiam Sándor, aki 1926 hátulján született. A feles bérlet, azaz feles művelés elég nehéz volt, mert minden évben súlyosbodott, több-több ingyen munkát kellett teljesíteni, mert nem adtak és kötöttek szerződést csak minden évben, ezért ahogy romlott a gazdasági helyzet, akkor minden évben emelték a bérlet díját, az ingyen munkát. A birtokot ekkor házi kezelésbe vette a tulajdonos, azaz maga kezdett el gazdálkodni birtokán Tormay Géza. Mikor megnősültem és önállósítottam magamat, azaz magam kezére engedett apám, 2 lovat és 1 tehenet, s 1 anyakocát adott, minden felszerelés és gazdasági eszköz nélkül. Feleségem is kapott egy hasas üszőt, azonkívül az apám adta első évben a földbe való vetőmagot, vagyis bemagolva adta át a földet részemre. Ez volt a fizetésem azokért az időkért, míg a szülei háznál voltam és oda dolgoztam. A felesbérlet úgy volt, hogy feles volt minden kalászos termés, arató rész és a géprész a közösből ment ki, s utána feleztünk és haza szállítottuk az uraság magtárába. A szalma is feles volt, melynek felét oda kellett szállítani, ahová megmondták, a töreket, polyvát nem felezte, hanem a tanyáján kellett etetni, hogy a trágyázás folytán visszakerüljön a földbe. A tengeri szintén feles volt, ha kapás kapálta, azt a feles tar511