A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Balázs Lajos–Hoppál Mihály: „... ismerem én ezeket a neveket ...” – Vallomás és életforma

tozott kiadni az ő részéből, a tengeri szárat szintén felezte, melyet haza kellett szállítani az uraság udvarára. A rét termése, a kaszálós is szintén feles volt, melyet tartoztunk lekaszálni, felgyűjteni, boglyázni, utána az uraság megdézsmálta, s tartoztunk az uraság részét oda behordani, ahová ő kívánta és ott kazalba tartoztunk rakni. A birtokot két oldalt körülfogó Kösély-ér nádlása is feles volt, melyet tartoztunk levágni, a vágórészt kiadni és a vágó házához hazaszállítani, az uraságét pedig a tanyán kijelölt láger* helyre szállítani. Ezen nádlási munkák az alábbiak szerint voltak: 100 kéve nádnak fele 50 kéve, ez az uraságé, a másik szintén 50 kéve, mely a felesé volt, de ebből kellett kiadni a vágó részt, ami 25 kéve volt, s így maradt a felesnek V/j-e, szintén 25 kéve nád. Ezen kívül tartoztunk az általunk használt épületeket jó karban tartani kívül-belül tapasztani és ősszel, tavasszal meszelni, az adót a tulajdonos viselte. Nemcsak a földmunkás napszámosok és a cselédek látták és várták, hogy a két világháború alatt kialakult gazdasági rendszer nem tudja kielégíteni a fejlődő szaporodó lakosság szükségletét, hanem a földet művelő parasztság a kis- és középparasztság is, valamint ide sorolható gazdafiatalokat is, akik mikor megnősült és önállósította magát és feles művelésbe vállalt földet, ez után annyi zabot kellett adni, hogy neki alig maradt meg a száraz sovány kenyere. Feles művelésnél a földnek minden termése feles, melyet haza kellett szállítani és oda tenni, ahová a gazda mutatta, sok teles olyan volt, hogy a föld adóját, vagyis felét fizette a feles, ekkor az arató rész és géprész és vetőmag felét fizette a földtulajdonos (gazda), ha nem fizette a feles a föld adójának a felét, akkor a gazda nem adta a géprész, aratórész és vetőmag felét. Ezenkívül alkalmi fuvarokat kellett teljesíteni a felesnek, mint malomba vinni a búzáját a gazdának és megőröltetni évente legalább négyszer és kétszer, tavasszal és ősszel egy-egy szekér sárgaföldet vinni a házhoz tapasztani. Egy-két fuvarral kivinni a gazdát, hogy megnézze a földet, a termést. Ha a földön tanya volt, ahol a feles lakott, azokat az épületeket karban tartani, kívülbelül meszelni, tapasztani és a tanya földjéért kialkudott mennyiségű baromfit adni (élő csirkét vagy hízót, kacsát vagy hízott sertést), tűzbiztosítást is fizetni. Bérletnél egy kat. hold föld bérlete 3 mázsa búza és 50 kg szemes tengeri volt a jó földnek, gyengébbnek kevesebb és itt is virágzott az ingyen fuvar és a baromfi adások, úgy mint a felesművelésnél, de volt egy másik féle részes művelés is a harmados müvelés, itt a tulajdonosé volt minden igásállat, ami a földműveléshez szükséges volt és a gazdasági eszközök is mint pl. szekér, vetőgép, borona, henger, lószerszámok vagy az ökörszerszámok stb. és a művelésért a termés hamadát kapta a részes és viselte az adónak, gazdasági szerszámok javításának harmad költségét, valamit a tűzbiztosításnak is megfelelő hányadát. Ez volt a földet művelők legalacsonyabb foka, mely az alábbiak szerint tagozódott. Részes művelők: lévő kis tőkéje elfogyott és akkor a földmunkás napszámos sorba esett, vagy elment a városba, ahol a villamoskalauzságnál vagy portásságnál kötött ki. Édesapám meghalt 1939-ben, 83 éves korában. Most leírom a régi temetési szokásokat, ahogyan őt eltemettük. Mikor elhal valaki a háznál (családnál) leveszik az ágyról és a ház közepére, a mestergerenda alá teszik, vele egy huzamba. Leterített pokrócra vagy lepedőre, régebben gyékény szőnyegre kiterítik és halotti ruhába felöltöztetik, míg a holttest ki nem hűl, azaz meg nem merevedik. Az állát kendővel felkötik, hogy nyitva nem maradjon a szája, szemére pénzdarabot tesznek, ami a szempillát hűti, merevíti kifelé, hogy fel ne nyissa a szemét, mert ha nyitva marad a szeme, akkor úgy tartják, hogy vár valakit utána. A halál beállta után, amikor a földre leteszik, kinyitják az ablakot. Ezt azért csinálják, hogy a szoba kiszellőzzön, de egy régi hiedelem maradványa, hogy a testből távozó lélek ki tudjon menni a szobából. A fali nagy tükröt fekete kendővel átkötik, nehogy, ha valaki belép a szobába, a tükörbe lássa meg a halottat. Ezután a hozzátartozók elmennek bevásárolni a halotthoz: koporsó, szemfedő. Itt nem szokás az árura egyezni, hanem ahogy kimondják úgy kell megvenni. A koporsóba levő párnába nem szabad tollat tenni a halott feje alá, hanem iparosoknál leginkább forgácsot tesznek, földműveseknél pedig szénát. A halottat felöltöztetése előtt megmosdatjuk, a törülközőt szintén mellé a koporsóba teszik. 512