A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Szalay Emőke: Női fazekasok két hajdúsági faluban

Agyagelőkészítés A pincéből lapáttal gorálják ki a pince lejárata előtt lévő deszkára az aznapra szükséges agyagot. Miután felhányták, hozzákezdenek a daráláshoz. Az agyagdarálót az édesapjuk Nagykálióban egy fazekastól vette 1943-ban. A darálót hárman kezelik, ketten két oldalt hajtják, a harmadik eteti. Az agyagból öklömnyi cipókat formáznak összeütögetve, ezeket adagolják folyamatosan. A cipóformázást munka közben végzik. A darálásnál figyelik az agyagot, és ha nagyobb görcsöt vagy kavicsot látnak, azt a daráló forgása közben kikapkodják. A megdarált agyag a daráló alatt a földre hull. A napi mennyiséget egyszerre darálják le. A ledarált agyagot nagy kockákba gyúrják, összekockázzák. Egy kocka 20-25 cm vastag, 45-50 cm hosszú, megközelítőleg négyzet alakú. A kockákat szorosan egymás mellé és egymásra rakják a műhely közepén. Ezután következik a taposás. Először cirokseprűvel tisztára seprik a földet, és leteszik a taposó deszkát. Ez 1 m hosszú akácfa deszka, széleit már egészen laposra koptatták. A taposást Ilona végzi: ,,Ez az inas munkája" - mondják. Menete a következő: A taposó a deszka közepére teszi az agyagkockát, majd körben a szélétől befelé haladva sarkával szétnyomja az agyagot kb. 1 m átmérőjű kör alakú vékony lepénnyé. Miután rátaposta a deszkára, a széleit a furkóval, - amely egy nyéllel ellátott keményfa tuskó, - megveri, összébbtolja, hogy egyenes legyen, mert ha tömör az oldala, nem szárad olyan könnyen. A deszkáról a szelővel szeli le az agyagot, szétvágja kisebb darabokra, és ledobja egymásra hajtogatva maga mellé. A taposást kétszer végzik el egymás után. Általában fél órába telik, míg egy személy mindkettőjük napi adagját kitapossa. A taposást a gyúrás követi. Mindketten maguknak gyúrnak. A kitaposott és kockázott agyagból elvesznek egy darabot és a gyúrópadon kézzel 1 m hosszúságú rúddá nyújtják. Nyomkodás közben megérzik a kavicsokat, ezeket kicsípkedik és a földre dobják. Két-háromszori átgyúrás után cipózzák, a metsződróttal kis részekre szelik. Egy rúdból 10-12 cipót készítenek. A cipó két végét megütögetik, hogy tormája legyen. A gyúrást általában nem egyszerre végzik el. Néha 50 db-ot kigyúrnak, és csak azután kezdenek korongozni. Máskor csupán két rúd agyagot gyúrnak, majd kikorongozásuk után újra kezdik a gyúrást. A cipókat négyszög alakban négyet-ötöt helyezve egy sorba, több rétegben egymásra rakják. Ügy helyezik el, hogy a korong mellett ülve könnyen elérhessék. Korongozás A korongozás legfontosabb eszköze a korong. Mindkét leánynak saját korongja van, az édesapjuktól örökölték. Az egyiket még Nádudvarról hozta magával, ezen dolgozik Ilona. A másik korongot az édesapjuk Balmazújvároson készíttette Bíró Mátyás helybeli kerékgyártóval. A két korong egyforma. Az alsó és a felső korongtányért vasrúd köti össze, favázra van erősítve. A váz négy lábon áll, a lábak alul minden oldalról össze vannak kapcsolva, felül három oldalról zárt, a negyedik nyitott. A hátsó részen ülődeszka van ferdén elhelyezve. A korongrész előtt kívül a lábakba vert két kampó tartja a lábtartó 493