A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Szalay Emőke: Női fazekasok két hajdúsági faluban

18. kép. Papp Mária korongoz. Balmazújváros, 1974 deszkát. A korongot minden héten szombaton olajozzák, a korongtányért vizes kézzel letakarítják, köíőjükkel letörlik. Esténkint az utolsó kész cserepet rajtahagyják a korongon. „Ez így szokás" - mondják, édesapjuktól így látták. Azért csinálják, hogy ne legyen üres a korong. A korongozás menetében az első teendő az eszközök előkészítése. A pocsos cserépből kiveszik a fakést, bürt, metsződrótot. Ezeket éjszakára mindig beleteszik a fazékba, hogy a vízben ázzanak. A fakést a nagybátyjuk Nádudvaron készítette diófából. A csípőbür 3 cm széles 10-12 cm hosszú vékony gumicsík, gumicsizma szárából vágták. A metsződrótot boltban vásárolt tamburahúrból készítik. 20-30 cm hosszú, két végére kis agyagcsomót nyomnak. A pocsos cserép 5 l-es fületlen fazék, amelyet erre a célra készítenek. A benne lévő vizet hetenkint cserélik. Az eszközök előkészítésénél a fazekas a metsződrótot odateszi a keze alá, melléje helyezi a fakést, a bőr a fazék oldalán marad. Vesz egy cipót, rácsapja a korongra, majd középre hozza, s lapos koronggá formálja, hogy egyenlő kerek legyen. Majd a lyukasztás következik; széjjel húzza, 494