A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Néprajz - Szalay Emőke: Női fazekasok két hajdúsági faluban

Az így piacon, vásáron eladott edények készítményeinek kisebb részét tet­ték ki, a nagyobb részt megrendelésre készítette. Tormay Gézáné a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége titkárnője Nádudvaron lakott, az ő révén kapta eleinte a megrendeléseket. 12 Az 1930-as évek közepétől rendszeresen küldött anyagot Budapestre, a Magyar Boltnak, havonta egy csomagot. Kassára 1939­től 1942-ig, a Népi Iparművészeti Boltnak 1940-42 között, a Hangya Szövet­kezetnek 1942-ben. Bodrogkeresztúrra 1941-44 között százasával küldte a hordóperselyeket. Abai Arany Irma az „Erdélyi népművészeti cikkek" vezetője 1942-48 közöt rendelt folyamatosan Fazekas Lídiától árut. 13 A Hortobágy csár­da vezetője Némethy Nándor 1936-tól 44-ig kérte az edények szállítását. Mel­lettük magán személyek is állandóan rendeltek. Ezekre a rendelésekre kis edé­nyeket készített. Édesapja halála után 1948-ig állandóan nagyszámú edényt ko­rongozott és égetett. Az 1950-es évek közepétől már egyre kevesebbet készít, de folyamatosan dolgozik mind a mai napig. Papp Mária és Papp Ilona (Balmazújváros) A Hajdúság másik nagyközségében él és dolgozik Papp Mária (szül. 1954.) és testvére Papp Ilona (szül. 1955.). Édesapjuk Papp Sándor Nádudvar­ról költözött Balmazújvárosra az 1930-as években. A fazekas mesterséget még Nádudvaron K. Nagy Sándortól tanulta. A későbbi felesége kislány korától kezdve dolgozott a műhelyben. Eleinte a festékőrléshen, öblögetéshen segített, majd megtanulta a virágozást. Férjhez menetele után a fazekas munka előké­szítő folyamataiban is segített, résztvett az égetésben. Az értékesítést ő végez­te, piacra, vásárra járt az áruval. Korongozni nem tanult meg. Gyermekeiket, fiúkat, lányokat egyaránt apjuk megtanította korongozni. Egy bátyjuk ma is ezzel a mesterséggel foglalkozik. Egyik nővérük a férjhez meneteléig korongo­zott. Mária a nyolcadik osztály elvégzése után kezdett a korongozáshoz. Édes­apja ekkor már betegeskedett. Két-három hónapig tudott csupán foglalkozni a lányával, mert betegsége egyre súlyosbodott, majd hamarosan meghalt. Ilona már nővérétől Máriától tanulta a korongozást. Az eszközanyag Az agyag előkészítés eszközei: vesszőkosár, locsoló kanta, lapát, agyagdaráló, sep­rű, taposó deszka, furkó, metsződrót, gyúrópad. A korongozás eszközei: korong, pocsos cserép, íakés, csípőbűr, mérőpálca, mu­tató pálca, simító, metsződrót, lyukasztó, esztergályozó, metsző, szikkasztó deszkák, kecskeláb. A festés eszközei: lestek, ecsetelő, penzli. 12 A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének megrendelése 1941. ápr. 29. „Kedves Lí­dia ! Nagyon sajnáljuk, hogy a fekete edényeket nem küldte el. . . A következőket küldje kedves Lídia: nagy libaitató, közép libaitató és kis libaitató. Urnából is három féle nagyságot. Címeres korsókat, gyertyatartókat és tálakat. A nagyobb darabokból 6-8 darabot kérünk minden fajtából külön-külön. Falra akasztható sótartók sem marad­janak ki. Szév fekete edény legyen mindegyik . .." 13 Abai Arany Irma az Erdélyi Népművészeti Cikkek boltja vezetőjének levele: 1942. júl. 4. „Fazekas Lidus, Nádudvar. Köszönettel megkaptam b. levelét és a küldött árukat. Nagyon szép az áru, úgy hogy az őszi szezonba fogok később Öntől árut rendelni..." 1943. dec. 16. „Fazekas Lidus, Nádudvar. Köszönettel vettem értesítését az áru feladásáról. Külde­ménye még nem érkezett meg, de remélem, ma vagy holnap azt is megkapom .. ." 491

Next

/
Thumbnails
Contents